Ceremóniamester Blog

Legfrissebb írások, aktualitások és érdekességek az nagyvilágából

Pofonegyszerű házi fogyókúrás protein szelet - Ceremóniamester ajánlja

A ceremóniamestered imádja az édességeket -sajnos. Egyrész borzasztó egészségtelen a cukor és az inzulin-hinta miatt, másrészt függővé válhatsz a túlzott fogyasztásától. Édesség utáni vágyódásomat egy ideig a protein shake-kel próbáltam tompítani, de mivel annak folyékony a halmazállapota ,így ebből a szempontból nem ért semmit. A gyári protein szeletek a 700-1500 Ft-os árukkal meg túl drága szenvedéllyé válhatnak.. :)   Szóval irány a konyha és oldd meg magad töredékéből, ráadásul mi most egy fogyis verziót készítünk! :) A recept:    

Egy legenda folytatása – Dan Simmons: Endymion / Endymion felemelkedése - Nekem 10/10 pont. Ceremóniamester kedvenc!

Ceremóniamester kedvenc!  A mára már alapműnek számító regényciklus Dan Simmons legismertebb munkája, mely viszonyítási ponttá vált a modern sci-fiben. A Hyperion óriási kaland térben is időben, Simmons pedig egy óriási fantáziával megáldott szerző, aki otthonosan mozog az irodalomban és a tudományban egyaránt.  A távoli jövőben, a 29. században járunk. A Föld rég elpusztult, csak egy emlék a múltból; az emberiség már kirajzott a csillagok közé. Az emberi Hegemónia fénysebességnél gyorsabb hajói, térkapurendszere, politikai és gazdasági túlhatalma révén egymás után terjeszti ki befolyását a legtávolabbi gyarmatbolygókra is. A hatalmas, fejlett civilizáció működtetésében az elszakadt, majd szövetségessé váló mesterséges intelligenciák segédkeznek, akik látszólag minden hátsó szándék nélkül bocsátják az emberek rendelkezésére technológiai vívmányaikat és prognózisaikat. A viszonylagos békeidő azonban a végéhez közeledik: minden jel arra mutat, hogy elkerülhetetlen a fegyveres összetűzés a Hegemónia nemezisével, a barbár, renegát Számkivetettekkel. A háború előestéjén indul útnak hét zarándok egy titokzatos, határvidéki bolygóra, a Hyperionra. A Hyperion az Időkripták épületegyütteséről nevezetes, amely nem engedelmeskedik az idő törvényeinek, és amely egy emberformájú gyilkológép, a Shrike otthona, aki köré egy egész vallás épült. A zarándokok éppen hozzá igyekeznek, a legendák szerint ugyanis a Shrike hajlandó teljesíteni az elébe járulók kívánságait. Pontosabban minden csoportból egyvalakiét - a többieket lemészárolja. Mind a hét zarándoknak megvan a maga nyomós oka arra, hogy a Hyperionra jöjjön, s az utazás unalmát enyhítendő, felváltva elmesélik egymásnak, milyen szálak fűzik őket a bolygóhoz és a Shrike-hoz. Ennél többet vétek lenne elárulni a könyvből.       A Hyperion a felületes szemlélő számára egy fordulatos, nagyszabású űroperának tűnhet, és persze az is, ám Simmons ennél jóval több réteggel látja el a vaskos regényt. A történetet mélyen átszövik az irodalmi párhuzamok, allúziók, rengeteg konkrét utalás, idézet szerepel benne - versrészletek, bon mot-ok, klasszikusokból vett szállóigék. AHyperionnak így válnak szerves részévé Keats és Yeats versei (amiket Simmons gyakran jelzés nélkül illeszt be, vagy épp saját szereplőjének tulajdonít), de Shakespeare-től Ezra Poundig sokan megszólalnak még a könyv soraiban. Ez az ötletesen kezelt, cseppet sem tolakodó utalásrendszer nem csupán a szöveg szintjén jelenik meg; maga a regény formája is egy utalás, amennyiben Chaucer híres novellafüzére, aCanterbury mesék szerkezetére épül. A műfaji stílusjegyek meglétét a legszemléletesebben a Nyomozó történetében lehet kimutatni, amely két nagyon jellegzetes zsánert gyúr egybe: cyberpunkba oltott kemény krimiről van szó. Ami a sztori gibsoni oldalát illeti, a nyomozás mesterséges intelligenciák, újrateremtett világok és személyiségek körül forog, szereplői között találunk egy hamisítatlan hackert, s egyik nagyjelenete az adatsík szürreális terepén játszódik. A noir felől nézve is könnyen azonosíthatók a kötelező toposzok: az egyes szám első személyű, cinikus narráció, a nyüzsgő, koszos, bűnös metropolisz, a rosszban sántikáló (jelen esetben politikai) felső tízezer. Simmons azonban rendre csavar rajtuk egyet. A főhős, a Nyomozó Philip Marlowe köpönyegéből bújt elő: ballonkabátos, keményöklű alak, aki csak úgy szórja a szarkasztikus egysorosokat, ám valójában végsőkig elszánt, ha az igazság kiderítéséről és az erkölcsi világrend helyrebillentéséről van szó. Vele szemben ott áll a femme fatale, a végzet asszonya, akinek veszélyes vonzereje magával rántja a detektívet. Simmons éppen csak a nemeket cseréli fel, s csinál - az archetipikus személyiségjegyeket meghagyva - a detektívből nőt, a csábító félből pedig férfit. Az irodalmi játék kiterjed az egyes szereplőkre és a Hyperion univerzumára is. Martin Silenus (akinek jelleme és életútja számos hasonlóságot mutat Poundéval) nézőpontja révén magába a költészet működésébe, az írás természetébe nyerünk betekintést, miközben végigkísérjük főműve, aHyperioni énekek című epikus költemény megszületését. A korábban már említett Keats itt is hangsúlyozottan jelen van, ezen felül pedig még rengeteg más rétegben megjelenik Simmons regénye kapcsán. Keats egész költészete megidéződik; az ő költeménye volt a Hyperion, amivel maga Silenus is tisztában van, sőt, úgy érzi - és egy idő után az olvasó is hasonlókon kezd el gondolkodni -, hogy talán többről van itt szó, mint puszta véletlenekről. Több szereplő is visszaköszön Keats munkáiból és élettörténetéből. A mítosz, valamint Keats és Simmons is a fejlődés, a változás motívumát helyezik a középpontba. A régi, rossz, valaha dicső, de a jelenre elfajzott rendszer bukását, mely szükséges áldozatokkal jár, ám felváltja őt egy jobb kor lehetősége. A fejlődés a Hyperion regény legfontosabb komponense, mely behálózza az egész szöveget. Keats életműve mellett Teilhard de Chardin jezsuita filozófus munkássága is megidéződik a regényben, mert szintén erősen magában hordozza ezt a motívumot: először a Hyperion világára látogató Paul Duré atya által jelennek meg a teilhardi tanok, majd később az MI-k terveinek kapcsán kerül elő újra. Chardin munkásságának lényege, hogy igyekezett összeegyeztetni a vallásos - keresztény - világképet az új evolucionista-racionalista világképpel. Nem csak, hogy elfogadta a darwini tanokat, de ki is terjesztette; nála nem csak az élőlények, de maga az egész Univerzum is fejlődik. Szerinte Isten megteremtette a világot, majd annak folyamatos fejlődésével a világ közelít hozzá, Isten „magához húzza" a világot (ez természetesen, ahogy Simmons is többször kitér erre, igencsak közel áll más, eretneknek nyilvánított keresztény tanokhoz). Mindez már előre vetíti, hogy a Hyperionban nem csupán hét zarándok útjáról, hanem egy sokkal nagyobb, az egész világegyetemet érintő kérdésről van szó. (írta Acélpatkány és Gaines) Az alapmű és a folytatások az Agave kiadó gondozásában jelentek - jelennek meg (2013 ősz). Köszönet érte! http://www.agavekonyvek.hu/ Nekem 10/10 pont. Ceremóniamester kedvenc!  

Utazz velem 5 Bali-Jáva-Lombok-Gili képekben - Ceremóniamester ajánlja

Tudtátok, hogy annak idején a ceremóniamester esküvői fotósnak készült!???  Sőt esküvőn is voltam fotózni, ami igen jól is sikerült! ;) Mindenki megnyugtatására nem szeretnék váltani, azonban egy kis utazós-fotós sorozatot indítok útjára, saját (NYERS) képeimmel ilusztrálva azokat a csodás helyeket, ahol már volt szerencsém megfordulni életem során. Így lesz Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Indonézia (Bali-Jáva-Szumátra-Lombok), Malájzia, Kína, Mongólia, Vietnám, Burma (Myanmar), India, Nepál, Mexico, Guatemala, Belize, Kuba , hogy csak a kedvenceket említsem meg!   Ötödik állomásunk Bali-Jáva-Lombok-Gili    

Bevezetés a tibeti misztikumokba II. - Ceremóniamester ajánlja

  Buddha mondotta volt : „azok számára beszélek, akiknek a szemét csak kevés por fedi", tehát nem azok számára, „kiknek szemét nem fedi por", és nem is azoknak, „akiknek a szemét teljesen beborította a por".   Tibet originális "vallása" a Bön. Tulajdonképpen ez nem más mint a mikrokozmosz és a makrokozmosz közötti spirituális, rituális kapcsolat. A Bön a praxis ,valamilyen párhuzamot húzhatunk Ind hagyomány Jógájával (nem a modern (horribile dictu!!!) irányzatokra gondolok, azok köszönőviszonyban sem állnak a valódi jógával.!!! A jóga ugyanis a szellemi transzmutáció aszkézise). A fizikai világunk és a természetfeletti kapcsolata a beavatott aszkéta által.   "Sajátos azoknak a helyzete, akik életükben beavatási gyakorlatokat végeztek, vagy akik különleges körülményeknek köszönhetően egy, a beavatással analóg «megnyílást» éltek meg. Ezek a személyek az aggregátumokat létrehozó szanszáraierő mellett az igazi Ént is birtokolják, ami egy - az emberi állapotot meghatározó összes lelki és szubtilis elemtől elkülönülő - saját formáját megörző szanszárán túli princípium. Ez az Én egyúttal teljes szabadságot, a karmikus törvényszerűségtől való virtuális függetlenséget élvez. A tibeti bar-do szó a «között» értelmű bar-ból és a «kettő»-t jelölő do-ból tevődik össze (a bar-do tehát «kettő közötti»-t jelent). Ennek megfelelően általában «köztes állapotnak» fordítják, értve ez alatt az egyik életből a másikba átvívő állapotot. Ám a bardo szó elsődleges jelentése inkább «átmeneti állapot», tudniillik egy «keresztútszerű» bizonytalan állapotra utal, amit nem lehet egyértelműen meghatározni. E magyarázatot maguk a Bar-do Thos-sgrol fordítói többnyire magukévá teszik. A szövegekben foglalt tanítás határozottan kimondja, hogy akik - szellemi utat bejárván - képesek a halál beálltakor fellépő ájulást elkerülni vagy legyőzni, azok számára a halál utáni állapotok és a halál pillanata nem determinált. Ezek az emberek választhatnak. Alakíthatják sorsukat. Ha erejük nem elegendő a Végső Megszabadulás közvetlen eléréséhez, még mindig feltárul számukra a kondicionált világbéli új megnyilvánulás kiválasztásának módja, illetve hogy a legkedvezőtlenebb körülményeket hogyan kerüljék el." (Julius Evola)   Hogy megérthessük a Bönt a forráshoz, a kiindulási ponthoz kell visszatérnünk : ez pedig nem más, mint India, a Védák. Ahogy Guénon mondja, "a Véda a világ minden dolga felől való tudás, éspedig az ősidők örök és szakrális tudása. A dolgok eredeti értelmének tudása."  Végletekig leegyszerüsítve  a világunk olyan, mint egy jéghegy. A látható része a fizikai világ, a víz alatti --értsd nem látható-- az anyagon túli (Meta ta phüszika). Ahogy az emberi test látható, a nucleusa viszont nem. Az ok, az eredet, a lényeg analóg ezzel, s nem látható,mert a fizikain kívül esik. Ez az Atman, a Self, Az Auton, A Valóság, a Lélek. Ez az egyetlen valóság a többi maya, káprázat, elvarázsoltság, ami csak az adott létállapotból tűnik valóságnak (felébredve konstatáljuk, hogy az álombéli valósnak megélt történet csupán álom volt ). Minden az örök születés és halál állapotában, örök körforgásban van, s mindez a Lélek képzelgése, álma csupán. A Bön valódi értelme : a káprázat, az elvarázsoltság eloszlatása, a felébredés. Az igazi Hős (Vír, Vira), aki nem kifelé nyilvánul meg, hanem befelé. Az igazi Cél felé orientált. Egyetlen célja van : felébredni. A Bön-nel a VIII. században Indiából érkező buddhizmus keveredett. A lényegen nem változtatott csupán a hangsúlyt emelte ki és bizonyos neveket változtatott meg. Így a maya , helyett a sangsara (samsara) , az elérendő cél Átman helyett a nibbana (nirvana) fogalmakat használja.      A tibeti misztika legmagasabb útja a Nyílegyenes Ösvény. Ahogy a neve is mutatja megalkuvást nem tűr. A befelé fordulás legmagasabb tibeti változata. A Cél a felébredés. Ennek az útnak a két kiemelkedő misztériuma : a tumo és a chöd. A tumo a lélektűz.  A külső vetülete az a hő, amit a szerzetesek a testük melegítésére használtak a több ezer méter magas Hímálajában. Az aszkéta speciális technikával a sperma életerejét, melegét egy bizonyos csatornán (nádi) keresztűl eloszlatja az egész testében. Ezt hívják az "Istenek puha takarójának". Másik értelmezése pedig az a hö amit az ember önmagaban kelt, hogy mindent ami nem tiszta, nem magas, nem érték, nem örök és nem abszolút kiégesse. A chöd nem más szó szerinti fordításban, mint elmetszés. Az aszkéta a világban megnyilvánuló énjét feláldozza és önmagát felajánlja (három változata van : fehér, fekete, vörös). Lényege : "elgondolhatatlan idők óta, megszámlálhatatlan alakban elemésztettem töméntelen lényt, táplálékra, ruházatra, élvezetre, díszre, mindenféle egyéb szolgálatra s elkényeztetett testemet így tartottam fenn, így voltam elég erős ahhoz, hogy az elmúlással szembeszálljak. Most elkövetkezett a nap, hogy tartozásomat megfizessem. Ezt az élősdi testet áldozatul ajánlom fel s odaadom a megsemmisülésnek. Odaadom testemet az éheseknek, véremet a szomjasoknak, bőrömet a ruhátlanoknak, csontomat tüzelőül azoknak, akik fáznak. Örömeimet odaadom azoknak, akik szenvednek, életem leheletét odaadom azoknak, akik ezzel életben akarnak maradni" (Alexandra David-Néel) Az aszkéta lemond minden világiról és ellobban az énje. Ezek után a világban amíg testi hordozója még fentmarad szolgálja az emberiséget : figyelmeztet, hogy a világ káprázat, varázslat, egyedül a Lélek a Valóság. Itt az idő, hogy véget vess kábaságodnak, álmodnak és a  felébredés útjára lépj!     Ahogy Thomas Traherne (1634–1674) mondotta volt: "Nem ismerni a vezérlő elveket – avagy (ismerni őket, de) nem szerintük élni: ez egyaránt nyomorúságos állapot."  

Utazz velem Kambodzsába - képekben - ceremóniamester ajánlja

Tudtátok, hogy annak idején a ceremóniamester esküvői fotósnak készült!???  Sőt esküvőn is voltam fotózni, ami igen jól is sikerült! ;) Mindenki megnyugtatására nem szeretnék váltani, azonban egy kis utazós-fotós sorozatot indítok útjára, saját (NYERS) képeimmel ilusztrálva azokat a csodás helyeket, ahol már volt szerencsém megfordulni életem során. Így lesz Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Indonézia (Bali-Jáva-Szumátra-Lombok), Malájzia, Kína, Mongólia, Vietnám, Burma (Myanmar), India, Nepál, Mexico, Guatemala, Belize, Kuba , hogy csak a kedvenceket említsem meg!    Hatodik állomásunk Kambodzsa, ráadásul -mivel már hétszer jártam ott, annyira imádom- lesz egy esős évszakbeli változat is! Előző utazós bejegyzéseim : Thaiföld  Burma  Mexico-Guatemala  Egyiptom   Bali-Jáva-Lombok    

Ceremóniamester ajánlja -Tibeti csontkoponya avagy egy kis bevezetés a tibeti misztikumokba

"A szellemi és megvalósítási szándékokkal rendelkező embernek ma tehát tantrikusan kell élnie, ami egy hősiesség, hiszen az elképzelhető legnagyobb kihívás -- nemhogy létterületeket kell feladni, hanem éppen ellenkezőleg -- minden lehetséges síkon és vonatkozásban szembefordulni a szellemidegen és szellemellenes erők egyre lázasabb offenzivájával, azt visszaverni, és egy kontraoffenzívában a Szellem szupremáciáját minden körülmények között -- saját ontológiai hatalomként -- érvényre juttatni" (Baranyi Tibor Imre : Fejlődő Létrontás és Örök Hagyomány)   Egy Délkelet-ázsiai utazásom apropójából jutott eszembe, hogy írok is róla. Mint már sokszor mondottam volt félelmetesen vonzódom Ázsiához, minden tekintetben. Az utazásaim alkalmával az egyik kedvenc időtöltésem a régiségek felkutatása és természetesen gyűjtöm is ezeket. Emlékeknek is sokkal jobbak ,mint a fényképek, hiszen illatok, érzések, emlékek sokkal intenzívebben áradnak rajtuk keresztül.  Egy ilyen gyüjtögetés alkalmával futottam bele az Arany Háromszög valamelyik kis városkájában egy mesterien megmunkált, faragott mintákkal, ezüsttel és drágakövekkel ékesített emberi csontkoponyába. Be kell vallanom előtte még nem láttam ilyet. Mint művészeti alkotás is kuriózum azomban ahogy kezembe vettem tudtam, hogy itt valami nagyon másról van szó. Szó szerint dideregni kezdtem tőle. Negatív, félelemmel teli érzések és valami megfogalmazhatatlan kerített hatalmába. Ahogy írok még mindig bevillannak, pedig közel húsz éve történt. Természetesen nem vettem meg, nem mertem hazahozni dísznek a lakásomba. Mivel érdekelt a téma , már ott próbáltam fellelni valamilyen angol könyvecskét, hogy pontosan megtudjam mi is ez, majd tudásomat itthon gyarapítottam.            Kapala-nak nevezik (szanszkritul „koponya"), tibetiül THOD PA. Emberi koponyából készült csésze, ami tulajdonképpen a koponya ovális felső levágott részét jelenti önállóan (cranium) vagy (az én esetemben is) a teljes koponyát aminek kinyitható a vágás mentén a teteje és a belsejében van kialakítva egy szimbólumokkal televésett tálka. Mindez gondosan kivitelezett iparművészeti munka, szimbolumokkal vésett és faragott, drágakövekkel, ezüst, bronz, réz, arany díszekkel, mini koponyákkal telerakott, szemmel, szájjal, orral ellátott koponyáról beszélünk. A tantrikus istenségek kultuszának kegytárgya volt a buddhista Tibetben. Még nem tudhatjuk biztosan, hogy a tibeti csont- és koponyakultusz eredete a hindu tantra (a Jobbkezes (Yama-Niyama, Dakshinachara), de valószínűsíthetően  inkább a balkezes tantra (Vamachara)), a bön, a belső-ázsiai sámánizmus, vagy egy mindezeknél korábbi tibeti ősvallás lehet. A Szamjé kolostor híres 792-es hitvitájában a bönpók nyíltan érveltek amellett, hogy vallásuk „tiszta", hiszen ők nem használnak emberi csontokat és koponyákat szertartásaikhoz, mint a buddhisták, így valószínüleg a bönt ki is zárhatjuk a fent említettek sorából. A belső-ázsiai sámán hit előszeretettel használta a csontokat és ahogy Mircea Eliade írta: „a csontok az élet legvégső forrását képviselik, amiből a faj tetszés szerint megújulhat. (...) a lélek a csontban székel, s következésképpen az egyedek feltámadása csontjaikból kiindulva remélhető." „az élet princípiuma és a csontok azonosításának ősi hagyományai, bár manapság nagyon eltérő rendszerekbe illeszkednek, nem tűntek el teljesen az ázsiai szellemiség szemhatáráról."   Funkciója, hogy a bősz dharmapáláknak (a tan védelmezőinek), haragvó istenségeknek (emberi) vért, húst, szerveket és/vagy áldozati süteményeket (torma) illetve a békés istenségeknek drágaköveket, gyümölcsöket, virágokat ajánljanak fel rituális szertartás közepette, s a kívánt mágikus erőket invokálják. A csontkoponya eredete kifejezetten fontos, ez határozza meg a mágikus erejét. Ezek alapján a legnagyobb hatalommal egy gyilkos vagy az áldozata koponyája hordozza. Közepes hatalmú a balesetben, hosszú betegségben elhunyté, a hétköznapi halált halt személyek koponyája semmilyen mágikus erőt nem hordoznak. Úgy vélik, hogy bizonyos tantrikus rítusban egy hét vagy nyolc éves, vérfertőző viszonyból született törvénytelen gyerek koponyája (tib. nal thod) birtokolja a legnagyobb lehetséges okkult hatalmat. Egy másik kiválasztási szempont szerint lényeges, hogy az isteneknek felajánlásra előkészített csontkoponya eredeti tulajdonosa beavatott, aszkéta, mélyen vallásos legyen, ill alkalmas lehet még rangja, származása, bölcsessége vagy tanultsága révén, valamint a koponya színe sem elhanyagolható (fehér, arany v sárga). Természetesen mindennek megvan a maga magas szimbólikája. Olyan tároló edényekről beszélhetünk, amik valójában "karmikus edények", s így tartalmazzák az előd jó és rossz tulajdonságait.   CSAK!!! beavatott, a tantrikus mágiában járatos személy használhatja, különben ahogy mondják még egy bódhiszattva koponyája is bajt okozhat a tapasztalatlan tulajdonosának.    Utólag áldom magam, érzékenységem (ill jidam-jaim (örző "szellemek"), hogy átéreztem ennek a tárgynak a súlyosságát és még fiatalkori "vagányságból" sem vettem meg.   Mindez a tudás, ennek mélyebb értelmezése és a ritusok az Anuttaratantra körébe tartozik (legmagasabb tantrikus tanítás), ezért maradhatott fent és őrizték meg, mint titkos tanítást a mai napig.    Ceremóniamester tibeti koponya második rész  

Dr. László András: Sri Ramana Maharsi - (A nyílegyenes ösvény című mű előszava) - a ceremóniamester fejet hajt

    Bhagaván Srí Ramana Maharsi nevével egy barátom által találkoztam először. Érdekes történet… viszonylag hosszabb időt töltött Indiában, Sri Ramana ashramjában. Az ashramban sok-sok kép van a Bhagavánról. Az ott tartózkodásának vége felé a barátainak ki is választott ezekból egyet-egyet. Csak nekem nem tudta melyiket hozza magával. AZ ashram vezetője az utolsó napon személyesen búcsúzott el tőle és az utolsó pillanatban maga mögé nyúlt, s átnyújtott egy képet Bhagaván Srí Ramana Maharsi-ról , hogy ez való leginkább annak a barátodnak akinek még nem tudtál választani…. A kép azóta is megbecsült helyen van otthon…(a szívemben). Azóta persze minden művét elolvastam Bhagaván Srí Ramana Maharsi-nak (tiszteletem és köszönetem Buji Ferencnek és a többi fordítónak), sőt én is jártam Indiában, Tiruvannamalaiban, az Arunachala Shíva lábainál…....de ez már egy másik történet.  Ennél sokkal fontosabb azonban az általam mélységesen tisztelt Dr. László András tanulmánya Sri Ramana Maharsi-ról, egy igazi Maharisiről.     Dr. László András: Sri Ramana Maharsi -A nyílegyenes ösvény című mű előszava   "Bhagaván Srí Ramana Maharsi India és a világ (eddig) utolsó Szentekfeletti Szentje és Bölcsekfeletti Bölcse, aki India legmértékadóbb körei és személyiségei szerint Jívanmukta volt, vagyis olyan, aki földi-emberi életében elérte, megvalósította az abszolút, metafizikai Felszabadulást (Felébredést).   Azt, hogy ki a Felszabadult (Felébredett) és ki a fel-nem-szabadult (fel-nem-ébredett) - teljes bizonyossággal - nem lehet eldönteni. E tekintetben csak valószínűsíthetőségekről lehet beszélni. Egy Felszabadultról csak egy Felszabadult tudná tévedhetetlenül megállapítani felszabadultságát, de egy további másik Felszabadult kellene ahhoz, hogy ezen utóbbi felszabadultságának valóságát konstatálja, s ennek így kellene folytatódnia »ad infinitum«. Legfeljebb azt lehetne mondani: »ha én felszabadultam, önmagam számára minden felszabadultságot felismernék«.   Bhagaván Srí Ramana Maharsi összehasonlíthatatlanul sokkal nagyobb mérvű valószínűsíthetőséggel tekinthető Felszabadultnak-Felébredettnek, mint a XIX. és a XX. században bárki más, nyilvánvalóan azok közül, akikről egyáltalán tudunk. Ezt élete, személyiségfelettiséget reprezentáló személyisége és útmutató tanításának mélysége-magassága, e tanítások specificitása és egyetemessége sokszorosan és kétségbevonhatatlanul megerősíti.   A Maharsi életszentséget sugárzó élete, ennek az életnek minden ismert mozzanata, biztos útmutatásainak, legfelsőbbrendű tanításainak mélysége és magassága, személyekhez szóló különállósága és egyetemes érvénye még a szintén kimagasló Srí Ramakrsna tanítói életét és élet-opusát is messze meghaladja-felülmúlja.   Ramana Maharsi nem Világtanítóként lépett fel, nem ment az emberek közé tanítani, nem is hívott magához senkit, hogy tanítvány lehessen. Lassan, fokozatosan, bár a későbbi időkben már nagyobb ütemben gyűltek köréje egyre többen és többen, bár soha nem nagyon sokan. A köréje gyűlők között voltak olyanok is, akik a megvalósításfeletti megvalósítás vonatkozásában más utakon már magasra jutottak, s olyanok is, akik a spiritualitás vonalán a kezdőknél is kezdőbbek voltak.   A fiatal Ramana - úgy tudni - már a tizenhetedik életévében célhoz ért. Származásának árya-dvija és bráhmana háttér-volta tökéletesen megfelelő kiindulási alap volt, de - önmagában - egyáltalán nem magyaráz meg semmit. Minden bizonnyal, de legalábbis minden valószínűség szerint születetten virtuális Bódhisattva volt. Ezt a feltételezést erősíti meg az is, hogy - tudomásunk szerint - minden szorosan vett útnak az előzetes végigjárása nélkül, az előkészítést, az előbeavatást, a beavatást, az előmegvalósítást, a megvalósításfeletti megvalósítás fokozatait, a betetőzést és a »transscendentalis« átlépést egyetlen »transactus supravoluntaris« által - egyetlen időtlen pillanat alatt - elérte.   Általános értelemben nem volt meghatározható útja, és nem is tanított szokványos értelemben definiálható utat. Útmutatása a lehetséges utak legbensőbb, leglényegibb lényegére irányult.   Bhagaván Srí Ramana Maharsi útját - ha yógá-nak tekintjük - teljes jogalappal nevezhetnők Ádi-Yógá-nak. (Ádi-Yógá-nak nevezték-nevezik a Padmasambhava-Buddha által kijelölt egyik utat is, de ez nem érinti a mi megnevezésünket.)   A Maharsi-féle Ádi-Yóga - ha az általunk javasolt megnevezést használjuk - alig tekinthető világkorszakhoz kötöttnek, sőt, még a lehetséges létformák valamelyikéhez is kevéssé kapcsolódik. Egyértelműen implikálja - az általános yóga-utak közül - mind a Bhakti-, mind a Karma-, mind a Jnana-Yógá-t, és bizonyos tekintetben a Raja-Tantra-Yógá-t is, anélkül, hogy ezek bármelyikével vagy ezek együttesével azonos lenne. Az implikáció alapja az, hogy mindezen yógá-k felső hátterével, bázisával függ - a legszorosabban - össze az, ami a Maharsi Ádi Yógá-jának tekinthető és nevezhető.   A Maharsi által javasolt út - amennyiben igazán útnak minősül - járható az elő-előkészítés, az előkészítés, az »autocorrectificatio«, az előbeavatás, a beavatás, a prayóga és a yógá-nak megfelelő, a yógá-hoz kapcsolódó metafizikai megvalósulás szintjén. Elvileg kivétel nélkül bárki járhatja és gyakorolhatja ezt az utat, és a kifejezett elbukási lehetőség sem túlságosan nagy ezen a vonalon. Szorosan és szigorúan értelmezve, persze, szó sem lehet arról, hogy ez könnyű út lenne. Némely tekintetben könnyebb, némely tekintetben nehezebb bármely más útnál - és e tekintetben a »nehezebb« hangsúlyozása legalább annyira fontos, mint a »könnyebb«-é.   Az egyértelműen bizonyosnak tekinthető, hogy bármilyen más valóságosan járható úttal összeköthető, és ennek - úgy véljük - igen nagy a jelentősége.   A Maharsi útján a »consideratio«, a »concentratio«, a »meditatio«, a »contemplatio« kiinduló alaptémája egy - nem megválaszolásra váró - »kérdés«, és ez a »Ki vagyok Én?« kérdése - bizonyos szinteken már szavak, fogalmak és »thematicum« nélkül és felett, sőt, feltevés nélkül és felett feltéve.   A »Tráditiónálitás Metaphysica« valamennyi - valóban autenticitással rendelkező - tanítása, kiváltképpen az, amely szorosabban összefügg a metafizikai magvalósítással - közvetve vagy közvetlenül -, olyan, hogy filozófiafeletti szinten megfelel annak a létszemléletnek, amelyet a filozófia szintjén »sólipsismus« néven ismerünk.   A »sólipsismus« vagy pontosabban »magicus sólipsismus«, vagy - méginkább pontosítva - »theourgomagicus sólipsismus« - szigorúan a filozófiafelettiség értelmében - szoros és közvetlen kapcsolatban, összefüggésben áll a Maharsi által tanított alapszemlélettel, akárcsak az Advaita-Védánta-Váda, a »tantrikus« Dvaitádvaita-Váda, vagy Meister Eckhart bázis-tanításaival.   Itt a »magicus« jelző (mint maga az esetleg felvethető »magia« - »mageiá«, »máya« - is) nem a siddhi-k megnyilvánítására vonatkozik, hanem - valóban a »theourgo-mageia« értelmében - a megvalósíthatóságra és a megvalósításra utal, egy hatalmi-uralmi lehetőség aktualizációjának megfelelően.   (A Maharsi - feltehetően - Mahásiddhá-k fokán és még magasabb fokon állt, de - bár csodálatos történések mentek végbe a közelében - elutasító volt a siddhi-k megnyilvánításának vonatkozásában. Semmi sem lett volna számára, ám még önmaga mágikus meggyógyítását sem tekintette szükségesnek és megvalósítandónak.)   Mind a »sólipsismus philosophicus«, mind a »sólipsismus hyperphilosophicus« egyértelműen azt tanítja, hogy - egyes-szám első-személyben fogalmazva - egyetlenegy alanya van és lehet a Tudati Létnek, s ez az alany Én-Önmagam vagyok - minden »áctiónálitás« az én »áctiónálitás«-om és minden tárgyiság, az egész tárgyi világ az én tárgyiságom, az én tárgyi világom. Van »Reálitás Obiectíva«, de tudattól, tudatunktól és - mindenek előtt - tudatomtól független tárgyi valóság nincs és nem is lehet. A »Realitás Obiectíva« a Tudat »Realitas Obiectivá«-ja - »Reálitás Obiectíva Illúsória«: realitás is, illúzió is - egyszerre. Legvégső fokon minden Én-Önmagam vagyok, s rajtam kívül - voltaképpen - nincs senki és semmi. Az »Auton«-ez felel meg a szanszkrit »Átmá«-nak - mint »Egon-Auton« (»Aham-Átmá«) nyilatkozik meg, s minden más (másvalaki, másvalami), vagyis »Heteron« - lényegileg - fel nem ismert »Auton«.   A Maharsi - s ez nyilvánvaló - nem volt filozófus, s tanítása végtelenül magasabb minden filozófiánál, de magasabb a filozófiafeletti filozófiánál is, azonban, ha tanítása nem is »philosophiá«, sőt nem is »hyperphilosophiá«, hanem - lényege szerint - »sophiá«, »hyperphilosophiá«-kénti értelmezése mégis lehetséges, ez viszont a »philosophiá« szintjén is megérinthető. Ennek értelmében joggal mondhatjuk, hogy Ramana Maharsi - mint »sophos«, mint a »sophiá« tökéletes ura és birtokosa - olyan tanítást közölt, amely vitán felüli egyértelműséggel »sólipsisticus«-nak tekinthető.   Itt szükségesnek tekintjük - rövid kitérőként megjegyezni, hogy az »antisólipsisticus« felfogás és állásfoglalás egyszersmind - akarva-akaratlanul - mindig »antitráditionális«, »antispírituális« és »antimetaphysicális« állásfoglalás, és csakis ilyenként értékelhető. Ez egyébként azoknak az esetleges állásfoglalására is vonatkoztatható, akik különben a »Tráditiónálitás Spirituális et Metaphysica« kimagasló értői és »representáns-interpretátor«-ai, akiket számos más vonatkozásban messzemenően tisztelünk, s akiknek a munkásságát mellőzhetetlennek, alapvetőnek és iránytadónak tekintjük.   Azt is szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy mi az adekvát »philosophiá«-t »propaedeuticá«-nak tekintjük, - nem többnek és nem is kevesebbnek; a »hyperphilosophiá«-nak pedig azt a szellemi »hidat« nevezzük, amely a »philosophiá«-t összeköti a »sophiá«-val. Sok legitim philosophia lehetséges, de a philosophiá-k legadekvátabb irányvonalát és betetőzését a »solipsismus« jelenti, pontosabban az, amit a sorok szerzője egyéb írásaiban a következőképpen nevezett meg: »metideálismus tránsscendentáli-immanentális et immanentáli-transcendentális theourgo-magico-sólipsisticus absolútus«.   Ez a »philosophia« betetőzése és ez a »hyperphilosophia« egyetlen lehetséges irányvonala, amely a »Sophiá« eléréséhez vezet. Az előbbiekben megnevezett »irányzat« philosophiai-hyperphilosophiai tanulmányozása - meggyőződésünk szerint - kitűnő előtanulmánya Maharsi szemléletének mélyebb-magasabb megértéséhez.   A »philosophia« bizonyosan érvénytelen, ha meg akar maradni csak »philosophiá«-nak, anélkül, hogy önnön »hyperphilosophiá«-ba való átvezethetőségét művelője-művelői által biztosítaná. A »hyperphilosophia« elégtelen - s ilyen értelemben érvénytelen is -, ha nem a »tránsscensió sophiatica« előkészítője.   A Maharsi joggal »sólipsisticus«-nak tekinthető tanításának velejárója, hogy a »heterotheisticus« (»heteronotheisticus«) felfogással szemben az »autotheisticus« (»autonotheisticus«) állásfoglalást részesítette előnyben. Ennek értelmében - végső lényegem szerint - Én-Magam vagyok Isten, vagyis az Önvaló azonos Istennel, és Én-Önmagam vagyok az Önvaló. A külső Istennel szemben a benső Isten, Isten mássága helyett az Istennel-Istenséggel való azonosság van a Maharsi tanításában kimondva. (Eltekintve attól, hogy nem minősítette helyesnek, ha az őhozzá fordulók »kimondások«-hoz tartották magukat.)   Voltaképpen leginkább az »autometapantholotheisticus« Istenség-felfogásként lehetne meghatározni azt, amit a Maharsi ezen vonatkozásban tanított. A személytelen-személyfeletti Istenség-felfogás lényegesen közelebb áll e szemlélethez, mint a személyes, noha a Maharsi egy bizonyos - sajátos - értelemben mégis a »személyes« Isten-felfogás mellett foglalt állást, mégpedig abban az értelemben, hogy Isten vagy az Istenség az egyes-szám első-személyen keresztül közelíthető meg.   A Maharsi számára - magától értetődően - nem léteztek sem filozófiai, sem pedig egyéb problémák, s a »problématificátió«-t mások számára sem javasolta, mégpedig a leghatározottabban nem.   A Maharsi tanítása igen erős határozottsággal irányul az auto-identificatió-ra és az ezzel kapcsolatban felmerülő bázis-tévedésre, a testtel-testiséggel való önazonosításra. Tudnunk kell, hogy minden arra mutat: a Maharsi nem csupán a legszorosabb értelemben vett fizikai test »externalis« és »internalis« átélhetőségének vonatkozásában beszél testről, noha ebben az értelemben is, hanem minden »hordozó«-t ide sorol, a legkülönbözőbb szubtilis testeket is, de még a lelket is, sőt, a nem legmagasabb szellemet-szellemiséget úgyszintén.   Tudjuk, hogy minden spirituális-metafizikai tanítás megvalósítás vonatkozású lényegének köréhez tartozik az, hogy a Heteron-ok - így a hordozók - összességét-teljességét le kell választanom önmagamról, de mint Heteron-t; s végül a Heteron-t - ám már Auton-ként felismerve - vissza kell vennem önmagamra. Ez - más szavakkal kifejezve - Ramana Maharsi tanításában sincs másként.   Már megjegyeztük, hogy Bhagaván Srí Ramana Maharsi nem lépett fel Világtanítóként a világ felé. Ezzel együtt és ennek ellenére - normatív rangját tekintve - egyértelműen Világtanítónak kell tartanunk. Autenticitáson alapuló tekintélye semmiben sem marad el a történelmi Lao-tse, a történelmi Buddha, a történelmi Jina, a történelmi Zarathustra, Jimmu Tenno, Romulus és Jézus Krisztus mögött. Önmaga számára meghatározott és önmagára vállalt missziója - külső »volumen«-ét tekintve - nem volt akkora, mint az Avatárá-ké, a Buddhá-ké, a Jiná-ké, a Lao-tsé-ké, a Zarathustrá-ké és a Birodalmak alapító Isten-Királyaié, de benső és lényegi rangja megegyező volt ezek rangjával.   A Maharsi tanítása és útmutatása egyetlen spirituális-metafizikai tanításnak sem mond ellent, ahogy azok sem mondanak ellent annak, amit a Maharsi tanított.   A »realificatio metaphisica« vagy »suprarealificatio metaphisica« metodikáját illetően a Maharsi nem adott egy »manualé«-t a tanítványok és majdani követőik számára. Lehet, hogy voltak olyan benső tanítványok, akik számára szorosan vett metodikai útmutatást is adott, de erre nézve nem állnak rendelkezésre részletes, pontos és megbízható utalások. Ez az, ami a Maharsi-féle út teljes végigjárását, néhány egyéb más tényező és a törekvők kvalitáshiánya mellett jelentősen megnehezíti.   Valószínűnek tűnik, hogy - egészen kivételes esetektől-egyénektől eltekintve - a Maharsi-féle utat a leghelyesebb valamiféle más úttal kombinálni. Esetleg valamiféle noétikus út és valamiféle tantrikus út előzetes kombinációjával, vagy valamilyen más, ám ehhez hasonlóval.   Némi túlzással azt lehetne és kellene mondani, hogy az, aki ma megvalósítási utat akar követni, nem mellőzheti a Maharsi által kijelölt, de metodikailag nem pontosított utat, ám célszerű ha nem csak ezt a vonalat követi, hanem más - egymással is és ezzel is összeegyeztethető - utakat is kijelöl önmaga számára, mesterek vezetésével vagy haladottabbak útmutatásával összekötve.   Azt, ami a megvalósítással közvetlenül összefügg - csak analógiákkal lehet érzékeltetni. Maga az »út«, a »cél«, az »elérendő« és még sok más - mind csak hasonlat, adekvát hasonlat, de hasonlat. Olykor - valamilyen szempontból - ezeket fel lehet, néha fel is kell adni. Bizonyos tekintetben nincs is út, bizonyos tekintetben nincs cél sem, és nincs mit megvalósítani, vagy a cél máris jelen van, az út eleve végig járt út. Ezek mind érvényes kijelentések - ahogyan az ezektől eltérőek is azok. Mindazonáltal egy benső és feltárandó rendet követve hangzik el, rögzíttetik írásba az egyik vagy éppen a másik. Egy Acarya vagy egy Guru néha eltér mások szóhasználatától, sőt olykor még önnön megszokott szóhasználatától is. A tanítvány vagy leendő tanítvány soha ne ragaszkodjék mereven valamely szóhasználathoz, de tisztelettel viseltessék mindegyik iránt.   Bhagaván Srí Ramana Maharsi inadekvát tisztelete igen nehéz, de sajnos még ez sem lehetetlen. Minden »követés« elhibázottá válhat, még a Maharsi követése is. A Maharsi kizárólagos követése súlyosan hibás, és nem is felel meg a Maharsi szellemi intencióinak. Remélhető, hogy Bhagaván Srí Ramana Maharsinak, ennek a hatalmas szellemnek a magyarul megjelent és megjelenő útmutató tanításai a spirituális-metafizikai világosság fokozódásának kiemelt fontosságú-jelentőségű mérföldkövei lesznek és maradnak mindenki számára.     BHAGAVÁN SRÍ RAMANA MAHARSI ÉLETÉNEK FONTOSABB ESEMÉNYEI   1879 A dél-indiai Madurai közelében, Tiruculiban, december 30-án, hajnali 1 órakor egy bráhmana család második gyermekeként megszületik Vénkataraman, a későbbi Ramana Maharsi.   1892 Édesapja halálát követően ő és idősebb bátyja Maduraiba, rokonai házába költözik, s előbb az ottani skót középiskolában, majd az amerikai missziós gimnáziumban folytatja tanulmányait.   1896 Július közepén egyfajta spontán - és minden fizikai indítéktól független - haláltapasztalaton megy keresztül, amely Önmaga maradéktalan megvalósítását eredményezi. E pillanattól fogva soha el nem halványuló Ön-tudattal rendelkezik.   1896 Augusztus 29-én édesanyja és rokonai tudta nélkül elhagyja Madurait, és zsebében három rúpiával elindul a Tiruvannamalai melletti Arunacala szent hegye felé.   1896 Szeptember 1-én megérkezik Tiruvannamalaiba, ruhájáról és maradék pénzéről lemond, és az ottani templom különböző pontjain szinte minden idejét samádhiba mélyedve tölti.   1898 Májusban rokonai rátalálnak, és madurai nagybátyja felkeresi, hogy hazavigye.   1898 Decemberben édesanyja is felkeresi, hogy hazavigye, de az ő kísérlete is kudarcba fullad.   1899 Februárban Arunacala hegyére költözik, és a hegy különféle barlangjaiban - többnyire a Virúpáksa-barlangban, nyáron pedig a Mangóliget-barlangban - lakik.   1900-1902 Egyik első tanítványa, Gambiram Sesayya kérdéseire adott írásbeli válaszaiból megszületik első műve, a Vicára Sangraham (Ön-kutatás), mely azonban csak évekkel később kerül kiadásra.   1902 Sivaprakásam Pillai kérdéseire válaszolva megszületik második műve, az ugyancsak később publikált Nán Jár? (Ki vagyok én?).   1905 A környéken kitört pestisjárvány következtében a város elnéptelenedik, Maharsi pedig leköltözik a hegy lábánál lévő Pacaiamman-szentélybe.   1907 Felkeresi Kávyakantha Ganapati Muni, aki ezt követően talán legkiválóbb tanítványává válik. Ő az, aki az addig csak »Bráhmana Svámi«-nak nevezett bölcsnek a »Bhagaván Srí Ramana Maharsi« nevet adja.   1908 Tamil prózára fordítja Sankarácárya Vivekacúdámani ésDrgdrsyaviveka című műveit.   1911 Novemberben felkeresi legelső nyugati tanítványa, Frank H. Humphreys.   1912 Második haláltapasztalata.   1915 Himnuszok Arunácalához.   1916 Átköltözik az egyik tanítványa által létrehozott Skandasramba.   1917 Édesanyja odaköltözik hozzá a Skandasramba. Ganapati Muni megírja a Srí Ramana Gítát, Maharsi tanításának szanszkrit nyelvű verses összefoglalását.   1922 Édesanyja meghal. December közepén átteszi székhelyét a hegy lábánál lévő Ramanasramamba.   1927 Megírja az Upadesa Sáram (Az útmutatások lényege)bölcseleti költemény tamil, telugu, malajálam és szanszkrit változatait.   1928 Összeállítja az Ulladu Nárpadu (Sad-Vidyá, vagy másképpenNegyven vers a Valóságról) című költeményét, amely a későbbiek folyamán a legtöbbet kommentált művévé válik.   1933 Két rövidebb ágamát tamilra fordít.   1939 Az édesanyja sírja fölötti Mathrubhútesvara-templom alapkőletétele.   1940 Kiválasztja a Bhagavad Gítá negyvenkét legfontosabb versét, majd telugura és tamilra fordítja azokat.   1946 Szeptember elsején Maharsi Arunacalára érkezésének ötvenedik évfordulója alkalmából az asramban ünnepséget tartanak.   1947 Megírja az Ekátma Pancakam (Öt vers az Önvalóról) című költeményét.   1948 Tamilra fordítja Sankarácárya Átmabodháját.   1949 A Mathrubhútesvara-templom felszentelése.   1950 Április tizennegyedikén, este 8 óra 47 perckor Ramana Maharsimahánirvánája (parinirvánája). Pontosan e pillanatban dél felől északi irányba tartva egy lassan mozgó, fényes üstökös jelenik meg az égbolton, majd Arunácala csúcsa mögött eltűnik."  

Ha nem olvasol könyveket akkor elhülyülsz a Kaliforniai Egyetem (UCLA) idegkutatója szerint - Ceremóniamester ajánlja

Hála Istennek a Ceremóniamester -ed még mindig  a papír formátumú olvasnivalót részesíti előnyben. A többezer kötetes könyvtáram is folyamatosan gyarapodig. Ilyen old-school fazon vagyok. Bevallom imádok olvasni. Legyen az ponyva, regény, vers vagy komoly szellemi, tradicionális mű. Agytorna. Szókincs gyarapítás. Látásmód tágítás. Személyíség fejlesztés. Szórakozás. Ébren-álmodás, stb. De ahogy már többször is említettem óriási gond van a világban. Magyarországon a felnőtt lakosság fele évi 1db könyvet sem olvas el. Szomorú. Az alábbi cikket olvasva több mindenre választ is kaphatunk...

Haladék! Még nem büntetnek a GDPR miatt a NAIH - Ceremóniamester ajánlja

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság még nem fogja bírságolni az EU-s adatvédelmi rendelet, a GDPR alapján a kis- és középvállalkozásokat – mondta Gulyás Gergely az új Orbán-kormány első kormányinfóján csütörtökön.

Utazz velem 4 - Thaiföld képekben - ceremóniamester ajánlja

Tudtátok, hogy annak idején a ceremóniamester esküvői fotósnak készült!???  Sőt esküvőn is voltam fotózni, ami igen jól is sikerült! ;) Mindenki megnyugtatására nem szeretnék váltani, azonban egy kis utazós-fotós sorozatot indítok útjára, saját (NYERS) képeimmel ilusztrálva azokat a csodás helyeket, ahol már volt szerencsém megfordulni életem során. Így lesz Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Indonézia (Bali-Jáva-Szumátra-Lombok), Malájzia, Kína, Mongólia, Vietnám, Burma (Myanmar), India, Nepál, Mexico, Guatemala, Belize, Kuba , hogy csak a kedvenceket említsem meg! Negyedik állomásunk Thaiföld.

Egy vicces anyuka kifigurázza a celebek selfizéseit - Ceremóniamester ajánlja

Egy vicces anyuka kifigurázza a celebek selfizéseit. Gyilkos, röhögős képek! :) :) :)  ...és a képeket persze, hogy nem a  ceremóniamester -ed készítette :) :) :)         

Extra esküvő extra templomban - Ceremóniamester ajánlja

A ceremóniamestered  imádja az építészetet. Szeretem a művészetet és a műalkotásokat. A transzcendencia körülölel minket. A Cél. Ritkán mindez egy épületben találkozik. Általában ezek az épületek templomok, s a transzcendens szimbolumokon keresztűl való megjelenítése a mikrokozmoszban. Az alkotáson, annak kontemplálásán vezet vissza az út a makrokozmoszba. Ilyen épületek Ellora, Ajanta, Ramesvara, Tiruvannamalai - Arunachalesvaram, Chidambaram, Borobodur, Prambanan, Baktapur, Angkor, Bagan keleti templomcsodái, stb, stb, de sok-sok európai tomplomban is hasonlót élhet át az ember.   Most egy különleges modern templomot ajánlanék a figyelmedbe!    

Amennyiben nemcsak az esküvői ruhák érdekelnek, hanem esküvőre ceremóniamestert is keresel, akkor kérlek nézd meg a weboldalam ahol mindent infót megtalálsz rólam, referenciáimról vagy akár a tanítványaimról.

ceremoniamestered.hu