december
24
2012
Ceremóniamester ajánlja : horhos + Vancsó Zoltán: Álomvölgy - képkoncert
Szépirodalom, fotográfia, világzene - egy este, egy színpadon. MOM Kulturális Központ június 13. (csütörtök) 20:00
A film után végre egy belső utazós kiállítás is helyet kapott a magyar tárlatok sorában, méghozzá élőzenei kísérettel! Be kell vallanom nagy kedvencem Vancsó Zoltán képei! Megannyi finomságot, áhitatot, misztikust rezgést hordoznak (számomra), mint ahogy előző blog bejegyzésemben írtam volt. Az elmosódott nevek és formák közt fellelhető Magasabb cseng össze a bennünk (jó esetben...) élővel...
"Álomvölgy - Az üresség felfedezése címmel került bemutatásra 2012 őszén az első magyar, egész estés fotófilm, Vancsó Zoltán alkotása, amelyben egy sajátos technikával készített fotósorozatot kísért egy előre megkomponált elektronikus ambient zene. A Művész és a Toldi moziban vetített fotófilm sikerén felbuzdulva ezúttal élő zenei kísérettel kerül bemutatásra a számos új felvétellel bővült rendhagyó sorozat. Az esten a horhos projekt - a Mészöly-díjas költő, Győrffy Ákos és a Bajdázó zenekar tagjai - különleges atmoszférájú világzenei produkcióval kísérik a vetítést.
Az Álomvölgy képkoncert fotói a természetnek, az ember eredendő, evilági otthonának szívét keresik, azt a titokzatos, sugárzó középpontot, ahol mindannyian egyek vagyunk. A sorozat egyfajta helyreállítási kísérletként értelmezhető. A képek e pontra fókuszálnak, megpróbálják a forma mögötti formátlant, a színek mögötti színtelent ábrázolni. Sorozatba rendezésük ennek a keresésnek a csendes, megrendítő története.
A képsorozathoz készülő zene a maga eszközeivel ugyanebben a keresésben vesz részt. Ahogy Hamvas Béla írta, az egész világegyetem folyamatosan zenél, a csillagoktól a fák lombjáig, az óceánoktól a békalencsés pocsolyáig. Ebben a hangóceánban élünk, az univerzum végtelen zenéjének részei vagyunk magunk is. A sorozathoz készülő instrumentális zene a természetben rögzített hangok (madárcsicsergés, patakcsobogás, szélzúgás, a tűz ropogása) felhasználásával kíván egyfajta meditációs hátteret biztosítani a képek szemléléséhez. A zene célja, hogy egynemű hullámzásával kikapcsolja a néző felszínes, nappali tudatát, és felszabadítsa a figyelem, a koncentráció általában rejtve maradó csatornáit. A hallható így előkészíti a terepet a láthatónak, hogy aztán együttesen nyissák meg szándékaink szerint azt az ösvényt, amely a nézőt-hallgatót önnön belső tájainak feltérképezésében is segít."