Ceremóniamester Blog

Ceremóniamester kedvenc!  A mára már alapműnek számító regényciklus Dan Simmons legismertebb munkája, mely viszonyítási ponttá vált a modern sci-fiben. A Hyperion óriási kaland térben is időben, Simmons pedig egy óriási fantáziával megáldott szerző, aki otthonosan mozog az irodalomban és a tudományban egyaránt.  A távoli jövőben, a 29. században járunk. A Föld rég elpusztult, csak egy emlék a múltból; az emberiség már kirajzott a csillagok közé. Az emberi Hegemónia fénysebességnél gyorsabb hajói, térkapurendszere, politikai és gazdasági túlhatalma révén egymás után terjeszti ki befolyását a legtávolabbi gyarmatbolygókra is. A hatalmas, fejlett civilizáció működtetésében az elszakadt, majd szövetségessé váló mesterséges intelligenciák segédkeznek, akik látszólag minden hátsó szándék nélkül bocsátják az emberek rendelkezésére technológiai vívmányaikat és prognózisaikat. A viszonylagos békeidő azonban a végéhez közeledik: minden jel arra mutat, hogy elkerülhetetlen a fegyveres összetűzés a Hegemónia nemezisével, a barbár, renegát Számkivetettekkel. A háború előestéjén indul útnak hét zarándok egy titokzatos, határvidéki bolygóra, a Hyperionra. A Hyperion az Időkripták épületegyütteséről nevezetes, amely nem engedelmeskedik az idő törvényeinek, és amely egy emberformájú gyilkológép, a Shrike otthona, aki köré egy egész vallás épült. A zarándokok éppen hozzá igyekeznek, a legendák szerint ugyanis a Shrike hajlandó teljesíteni az elébe járulók kívánságait. Pontosabban minden csoportból egyvalakiét - a többieket lemészárolja. Mind a hét zarándoknak megvan a maga nyomós oka arra, hogy a Hyperionra jöjjön, s az utazás unalmát enyhítendő, felváltva elmesélik egymásnak, milyen szálak fűzik őket a bolygóhoz és a Shrike-hoz. Ennél többet vétek lenne elárulni a könyvből.       A Hyperion a felületes szemlélő számára egy fordulatos, nagyszabású űroperának tűnhet, és persze az is, ám Simmons ennél jóval több réteggel látja el a vaskos regényt. A történetet mélyen átszövik az irodalmi párhuzamok, allúziók, rengeteg konkrét utalás, idézet szerepel benne - versrészletek, bon mot-ok, klasszikusokból vett szállóigék. AHyperionnak így válnak szerves részévé Keats és Yeats versei (amiket Simmons gyakran jelzés nélkül illeszt be, vagy épp saját szereplőjének tulajdonít), de Shakespeare-től Ezra Poundig sokan megszólalnak még a könyv soraiban. Ez az ötletesen kezelt, cseppet sem tolakodó utalásrendszer nem csupán a szöveg szintjén jelenik meg; maga a regény formája is egy utalás, amennyiben Chaucer híres novellafüzére, aCanterbury mesék szerkezetére épül. A műfaji stílusjegyek meglétét a legszemléletesebben a Nyomozó történetében lehet kimutatni, amely két nagyon jellegzetes zsánert gyúr egybe: cyberpunkba oltott kemény krimiről van szó. Ami a sztori gibsoni oldalát illeti, a nyomozás mesterséges intelligenciák, újrateremtett világok és személyiségek körül forog, szereplői között találunk egy hamisítatlan hackert, s egyik nagyjelenete az adatsík szürreális terepén játszódik. A noir felől nézve is könnyen azonosíthatók a kötelező toposzok: az egyes szám első személyű, cinikus narráció, a nyüzsgő, koszos, bűnös metropolisz, a rosszban sántikáló (jelen esetben politikai) felső tízezer. Simmons azonban rendre csavar rajtuk egyet. A főhős, a Nyomozó Philip Marlowe köpönyegéből bújt elő: ballonkabátos, keményöklű alak, aki csak úgy szórja a szarkasztikus egysorosokat, ám valójában végsőkig elszánt, ha az igazság kiderítéséről és az erkölcsi világrend helyrebillentéséről van szó. Vele szemben ott áll a femme fatale, a végzet asszonya, akinek veszélyes vonzereje magával rántja a detektívet. Simmons éppen csak a nemeket cseréli fel, s csinál - az archetipikus személyiségjegyeket meghagyva - a detektívből nőt, a csábító félből pedig férfit. Az irodalmi játék kiterjed az egyes szereplőkre és a Hyperion univerzumára is. Martin Silenus (akinek jelleme és életútja számos hasonlóságot mutat Poundéval) nézőpontja révén magába a költészet működésébe, az írás természetébe nyerünk betekintést, miközben végigkísérjük főműve, aHyperioni énekek című epikus költemény megszületését. A korábban már említett Keats itt is hangsúlyozottan jelen van, ezen felül pedig még rengeteg más rétegben megjelenik Simmons regénye kapcsán. Keats egész költészete megidéződik; az ő költeménye volt a Hyperion, amivel maga Silenus is tisztában van, sőt, úgy érzi - és egy idő után az olvasó is hasonlókon kezd el gondolkodni -, hogy talán többről van itt szó, mint puszta véletlenekről. Több szereplő is visszaköszön Keats munkáiból és élettörténetéből. A mítosz, valamint Keats és Simmons is a fejlődés, a változás motívumát helyezik a középpontba. A régi, rossz, valaha dicső, de a jelenre elfajzott rendszer bukását, mely szükséges áldozatokkal jár, ám felváltja őt egy jobb kor lehetősége. A fejlődés a Hyperion regény legfontosabb komponense, mely behálózza az egész szöveget. Keats életműve mellett Teilhard de Chardin jezsuita filozófus munkássága is megidéződik a regényben, mert szintén erősen magában hordozza ezt a motívumot: először a Hyperion világára látogató Paul Duré atya által jelennek meg a teilhardi tanok, majd később az MI-k terveinek kapcsán kerül elő újra. Chardin munkásságának lényege, hogy igyekezett összeegyeztetni a vallásos - keresztény - világképet az új evolucionista-racionalista világképpel. Nem csak, hogy elfogadta a darwini tanokat, de ki is terjesztette; nála nem csak az élőlények, de maga az egész Univerzum is fejlődik. Szerinte Isten megteremtette a világot, majd annak folyamatos fejlődésével a világ közelít hozzá, Isten „magához húzza" a világot (ez természetesen, ahogy Simmons is többször kitér erre, igencsak közel áll más, eretneknek nyilvánított keresztény tanokhoz). Mindez már előre vetíti, hogy a Hyperionban nem csupán hét zarándok útjáról, hanem egy sokkal nagyobb, az egész világegyetemet érintő kérdésről van szó. (írta Acélpatkány és Gaines) Az alapmű és a folytatások az Agave kiadó gondozásában jelentek - jelennek meg (2013 ősz). Köszönet érte! http://www.agavekonyvek.hu/ Nekem 10/10 pont. Ceremóniamester kedvenc!  

    Bhagaván Srí Ramana Maharsi nevével egy barátom által találkoztam először. Érdekes történet… viszonylag hosszabb időt töltött Indiában, Sri Ramana ashramjában. Az ashramban sok-sok kép van a Bhagavánról. Az ott tartózkodásának vége felé a barátainak ki is választott ezekból egyet-egyet. Csak nekem nem tudta melyiket hozza magával. AZ ashram vezetője az utolsó napon személyesen búcsúzott el tőle és az utolsó pillanatban maga mögé nyúlt, s átnyújtott egy képet Bhagaván Srí Ramana Maharsi-ról , hogy ez való leginkább annak a barátodnak akinek még nem tudtál választani…. A kép azóta is megbecsült helyen van otthon…(a szívemben). Azóta persze minden művét elolvastam Bhagaván Srí Ramana Maharsi-nak (tiszteletem és köszönetem Buji Ferencnek és a többi fordítónak), sőt én is jártam Indiában, Tiruvannamalaiban, az Arunachala Shíva lábainál…....de ez már egy másik történet.  Ennél sokkal fontosabb azonban az általam mélységesen tisztelt Dr. László András tanulmánya Sri Ramana Maharsi-ról, egy igazi Maharisiről.     Dr. László András: Sri Ramana Maharsi -A nyílegyenes ösvény című mű előszava   "Bhagaván Srí Ramana Maharsi India és a világ (eddig) utolsó Szentekfeletti Szentje és Bölcsekfeletti Bölcse, aki India legmértékadóbb körei és személyiségei szerint Jívanmukta volt, vagyis olyan, aki földi-emberi életében elérte, megvalósította az abszolút, metafizikai Felszabadulást (Felébredést).   Azt, hogy ki a Felszabadult (Felébredett) és ki a fel-nem-szabadult (fel-nem-ébredett) - teljes bizonyossággal - nem lehet eldönteni. E tekintetben csak valószínűsíthetőségekről lehet beszélni. Egy Felszabadultról csak egy Felszabadult tudná tévedhetetlenül megállapítani felszabadultságát, de egy további másik Felszabadult kellene ahhoz, hogy ezen utóbbi felszabadultságának valóságát konstatálja, s ennek így kellene folytatódnia »ad infinitum«. Legfeljebb azt lehetne mondani: »ha én felszabadultam, önmagam számára minden felszabadultságot felismernék«.   Bhagaván Srí Ramana Maharsi összehasonlíthatatlanul sokkal nagyobb mérvű valószínűsíthetőséggel tekinthető Felszabadultnak-Felébredettnek, mint a XIX. és a XX. században bárki más, nyilvánvalóan azok közül, akikről egyáltalán tudunk. Ezt élete, személyiségfelettiséget reprezentáló személyisége és útmutató tanításának mélysége-magassága, e tanítások specificitása és egyetemessége sokszorosan és kétségbevonhatatlanul megerősíti.   A Maharsi életszentséget sugárzó élete, ennek az életnek minden ismert mozzanata, biztos útmutatásainak, legfelsőbbrendű tanításainak mélysége és magassága, személyekhez szóló különállósága és egyetemes érvénye még a szintén kimagasló Srí Ramakrsna tanítói életét és élet-opusát is messze meghaladja-felülmúlja.   Ramana Maharsi nem Világtanítóként lépett fel, nem ment az emberek közé tanítani, nem is hívott magához senkit, hogy tanítvány lehessen. Lassan, fokozatosan, bár a későbbi időkben már nagyobb ütemben gyűltek köréje egyre többen és többen, bár soha nem nagyon sokan. A köréje gyűlők között voltak olyanok is, akik a megvalósításfeletti megvalósítás vonatkozásában más utakon már magasra jutottak, s olyanok is, akik a spiritualitás vonalán a kezdőknél is kezdőbbek voltak.   A fiatal Ramana - úgy tudni - már a tizenhetedik életévében célhoz ért. Származásának árya-dvija és bráhmana háttér-volta tökéletesen megfelelő kiindulási alap volt, de - önmagában - egyáltalán nem magyaráz meg semmit. Minden bizonnyal, de legalábbis minden valószínűség szerint születetten virtuális Bódhisattva volt. Ezt a feltételezést erősíti meg az is, hogy - tudomásunk szerint - minden szorosan vett útnak az előzetes végigjárása nélkül, az előkészítést, az előbeavatást, a beavatást, az előmegvalósítást, a megvalósításfeletti megvalósítás fokozatait, a betetőzést és a »transscendentalis« átlépést egyetlen »transactus supravoluntaris« által - egyetlen időtlen pillanat alatt - elérte.   Általános értelemben nem volt meghatározható útja, és nem is tanított szokványos értelemben definiálható utat. Útmutatása a lehetséges utak legbensőbb, leglényegibb lényegére irányult.   Bhagaván Srí Ramana Maharsi útját - ha yógá-nak tekintjük - teljes jogalappal nevezhetnők Ádi-Yógá-nak. (Ádi-Yógá-nak nevezték-nevezik a Padmasambhava-Buddha által kijelölt egyik utat is, de ez nem érinti a mi megnevezésünket.)   A Maharsi-féle Ádi-Yóga - ha az általunk javasolt megnevezést használjuk - alig tekinthető világkorszakhoz kötöttnek, sőt, még a lehetséges létformák valamelyikéhez is kevéssé kapcsolódik. Egyértelműen implikálja - az általános yóga-utak közül - mind a Bhakti-, mind a Karma-, mind a Jnana-Yógá-t, és bizonyos tekintetben a Raja-Tantra-Yógá-t is, anélkül, hogy ezek bármelyikével vagy ezek együttesével azonos lenne. Az implikáció alapja az, hogy mindezen yógá-k felső hátterével, bázisával függ - a legszorosabban - össze az, ami a Maharsi Ádi Yógá-jának tekinthető és nevezhető.   A Maharsi által javasolt út - amennyiben igazán útnak minősül - járható az elő-előkészítés, az előkészítés, az »autocorrectificatio«, az előbeavatás, a beavatás, a prayóga és a yógá-nak megfelelő, a yógá-hoz kapcsolódó metafizikai megvalósulás szintjén. Elvileg kivétel nélkül bárki járhatja és gyakorolhatja ezt az utat, és a kifejezett elbukási lehetőség sem túlságosan nagy ezen a vonalon. Szorosan és szigorúan értelmezve, persze, szó sem lehet arról, hogy ez könnyű út lenne. Némely tekintetben könnyebb, némely tekintetben nehezebb bármely más útnál - és e tekintetben a »nehezebb« hangsúlyozása legalább annyira fontos, mint a »könnyebb«-é.   Az egyértelműen bizonyosnak tekinthető, hogy bármilyen más valóságosan járható úttal összeköthető, és ennek - úgy véljük - igen nagy a jelentősége.   A Maharsi útján a »consideratio«, a »concentratio«, a »meditatio«, a »contemplatio« kiinduló alaptémája egy - nem megválaszolásra váró - »kérdés«, és ez a »Ki vagyok Én?« kérdése - bizonyos szinteken már szavak, fogalmak és »thematicum« nélkül és felett, sőt, feltevés nélkül és felett feltéve.   A »Tráditiónálitás Metaphysica« valamennyi - valóban autenticitással rendelkező - tanítása, kiváltképpen az, amely szorosabban összefügg a metafizikai magvalósítással - közvetve vagy közvetlenül -, olyan, hogy filozófiafeletti szinten megfelel annak a létszemléletnek, amelyet a filozófia szintjén »sólipsismus« néven ismerünk.   A »sólipsismus« vagy pontosabban »magicus sólipsismus«, vagy - méginkább pontosítva - »theourgomagicus sólipsismus« - szigorúan a filozófiafelettiség értelmében - szoros és közvetlen kapcsolatban, összefüggésben áll a Maharsi által tanított alapszemlélettel, akárcsak az Advaita-Védánta-Váda, a »tantrikus« Dvaitádvaita-Váda, vagy Meister Eckhart bázis-tanításaival.   Itt a »magicus« jelző (mint maga az esetleg felvethető »magia« - »mageiá«, »máya« - is) nem a siddhi-k megnyilvánítására vonatkozik, hanem - valóban a »theourgo-mageia« értelmében - a megvalósíthatóságra és a megvalósításra utal, egy hatalmi-uralmi lehetőség aktualizációjának megfelelően.   (A Maharsi - feltehetően - Mahásiddhá-k fokán és még magasabb fokon állt, de - bár csodálatos történések mentek végbe a közelében - elutasító volt a siddhi-k megnyilvánításának vonatkozásában. Semmi sem lett volna számára, ám még önmaga mágikus meggyógyítását sem tekintette szükségesnek és megvalósítandónak.)   Mind a »sólipsismus philosophicus«, mind a »sólipsismus hyperphilosophicus« egyértelműen azt tanítja, hogy - egyes-szám első-személyben fogalmazva - egyetlenegy alanya van és lehet a Tudati Létnek, s ez az alany Én-Önmagam vagyok - minden »áctiónálitás« az én »áctiónálitás«-om és minden tárgyiság, az egész tárgyi világ az én tárgyiságom, az én tárgyi világom. Van »Reálitás Obiectíva«, de tudattól, tudatunktól és - mindenek előtt - tudatomtól független tárgyi valóság nincs és nem is lehet. A »Realitás Obiectíva« a Tudat »Realitas Obiectivá«-ja - »Reálitás Obiectíva Illúsória«: realitás is, illúzió is - egyszerre. Legvégső fokon minden Én-Önmagam vagyok, s rajtam kívül - voltaképpen - nincs senki és semmi. Az »Auton«-ez felel meg a szanszkrit »Átmá«-nak - mint »Egon-Auton« (»Aham-Átmá«) nyilatkozik meg, s minden más (másvalaki, másvalami), vagyis »Heteron« - lényegileg - fel nem ismert »Auton«.   A Maharsi - s ez nyilvánvaló - nem volt filozófus, s tanítása végtelenül magasabb minden filozófiánál, de magasabb a filozófiafeletti filozófiánál is, azonban, ha tanítása nem is »philosophiá«, sőt nem is »hyperphilosophiá«, hanem - lényege szerint - »sophiá«, »hyperphilosophiá«-kénti értelmezése mégis lehetséges, ez viszont a »philosophiá« szintjén is megérinthető. Ennek értelmében joggal mondhatjuk, hogy Ramana Maharsi - mint »sophos«, mint a »sophiá« tökéletes ura és birtokosa - olyan tanítást közölt, amely vitán felüli egyértelműséggel »sólipsisticus«-nak tekinthető.   Itt szükségesnek tekintjük - rövid kitérőként megjegyezni, hogy az »antisólipsisticus« felfogás és állásfoglalás egyszersmind - akarva-akaratlanul - mindig »antitráditionális«, »antispírituális« és »antimetaphysicális« állásfoglalás, és csakis ilyenként értékelhető. Ez egyébként azoknak az esetleges állásfoglalására is vonatkoztatható, akik különben a »Tráditiónálitás Spirituális et Metaphysica« kimagasló értői és »representáns-interpretátor«-ai, akiket számos más vonatkozásban messzemenően tisztelünk, s akiknek a munkásságát mellőzhetetlennek, alapvetőnek és iránytadónak tekintjük.   Azt is szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy mi az adekvát »philosophiá«-t »propaedeuticá«-nak tekintjük, - nem többnek és nem is kevesebbnek; a »hyperphilosophiá«-nak pedig azt a szellemi »hidat« nevezzük, amely a »philosophiá«-t összeköti a »sophiá«-val. Sok legitim philosophia lehetséges, de a philosophiá-k legadekvátabb irányvonalát és betetőzését a »solipsismus« jelenti, pontosabban az, amit a sorok szerzője egyéb írásaiban a következőképpen nevezett meg: »metideálismus tránsscendentáli-immanentális et immanentáli-transcendentális theourgo-magico-sólipsisticus absolútus«.   Ez a »philosophia« betetőzése és ez a »hyperphilosophia« egyetlen lehetséges irányvonala, amely a »Sophiá« eléréséhez vezet. Az előbbiekben megnevezett »irányzat« philosophiai-hyperphilosophiai tanulmányozása - meggyőződésünk szerint - kitűnő előtanulmánya Maharsi szemléletének mélyebb-magasabb megértéséhez.   A »philosophia« bizonyosan érvénytelen, ha meg akar maradni csak »philosophiá«-nak, anélkül, hogy önnön »hyperphilosophiá«-ba való átvezethetőségét művelője-művelői által biztosítaná. A »hyperphilosophia« elégtelen - s ilyen értelemben érvénytelen is -, ha nem a »tránsscensió sophiatica« előkészítője.   A Maharsi joggal »sólipsisticus«-nak tekinthető tanításának velejárója, hogy a »heterotheisticus« (»heteronotheisticus«) felfogással szemben az »autotheisticus« (»autonotheisticus«) állásfoglalást részesítette előnyben. Ennek értelmében - végső lényegem szerint - Én-Magam vagyok Isten, vagyis az Önvaló azonos Istennel, és Én-Önmagam vagyok az Önvaló. A külső Istennel szemben a benső Isten, Isten mássága helyett az Istennel-Istenséggel való azonosság van a Maharsi tanításában kimondva. (Eltekintve attól, hogy nem minősítette helyesnek, ha az őhozzá fordulók »kimondások«-hoz tartották magukat.)   Voltaképpen leginkább az »autometapantholotheisticus« Istenség-felfogásként lehetne meghatározni azt, amit a Maharsi ezen vonatkozásban tanított. A személytelen-személyfeletti Istenség-felfogás lényegesen közelebb áll e szemlélethez, mint a személyes, noha a Maharsi egy bizonyos - sajátos - értelemben mégis a »személyes« Isten-felfogás mellett foglalt állást, mégpedig abban az értelemben, hogy Isten vagy az Istenség az egyes-szám első-személyen keresztül közelíthető meg.   A Maharsi számára - magától értetődően - nem léteztek sem filozófiai, sem pedig egyéb problémák, s a »problématificátió«-t mások számára sem javasolta, mégpedig a leghatározottabban nem.   A Maharsi tanítása igen erős határozottsággal irányul az auto-identificatió-ra és az ezzel kapcsolatban felmerülő bázis-tévedésre, a testtel-testiséggel való önazonosításra. Tudnunk kell, hogy minden arra mutat: a Maharsi nem csupán a legszorosabb értelemben vett fizikai test »externalis« és »internalis« átélhetőségének vonatkozásában beszél testről, noha ebben az értelemben is, hanem minden »hordozó«-t ide sorol, a legkülönbözőbb szubtilis testeket is, de még a lelket is, sőt, a nem legmagasabb szellemet-szellemiséget úgyszintén.   Tudjuk, hogy minden spirituális-metafizikai tanítás megvalósítás vonatkozású lényegének köréhez tartozik az, hogy a Heteron-ok - így a hordozók - összességét-teljességét le kell választanom önmagamról, de mint Heteron-t; s végül a Heteron-t - ám már Auton-ként felismerve - vissza kell vennem önmagamra. Ez - más szavakkal kifejezve - Ramana Maharsi tanításában sincs másként.   Már megjegyeztük, hogy Bhagaván Srí Ramana Maharsi nem lépett fel Világtanítóként a világ felé. Ezzel együtt és ennek ellenére - normatív rangját tekintve - egyértelműen Világtanítónak kell tartanunk. Autenticitáson alapuló tekintélye semmiben sem marad el a történelmi Lao-tse, a történelmi Buddha, a történelmi Jina, a történelmi Zarathustra, Jimmu Tenno, Romulus és Jézus Krisztus mögött. Önmaga számára meghatározott és önmagára vállalt missziója - külső »volumen«-ét tekintve - nem volt akkora, mint az Avatárá-ké, a Buddhá-ké, a Jiná-ké, a Lao-tsé-ké, a Zarathustrá-ké és a Birodalmak alapító Isten-Királyaié, de benső és lényegi rangja megegyező volt ezek rangjával.   A Maharsi tanítása és útmutatása egyetlen spirituális-metafizikai tanításnak sem mond ellent, ahogy azok sem mondanak ellent annak, amit a Maharsi tanított.   A »realificatio metaphisica« vagy »suprarealificatio metaphisica« metodikáját illetően a Maharsi nem adott egy »manualé«-t a tanítványok és majdani követőik számára. Lehet, hogy voltak olyan benső tanítványok, akik számára szorosan vett metodikai útmutatást is adott, de erre nézve nem állnak rendelkezésre részletes, pontos és megbízható utalások. Ez az, ami a Maharsi-féle út teljes végigjárását, néhány egyéb más tényező és a törekvők kvalitáshiánya mellett jelentősen megnehezíti.   Valószínűnek tűnik, hogy - egészen kivételes esetektől-egyénektől eltekintve - a Maharsi-féle utat a leghelyesebb valamiféle más úttal kombinálni. Esetleg valamiféle noétikus út és valamiféle tantrikus út előzetes kombinációjával, vagy valamilyen más, ám ehhez hasonlóval.   Némi túlzással azt lehetne és kellene mondani, hogy az, aki ma megvalósítási utat akar követni, nem mellőzheti a Maharsi által kijelölt, de metodikailag nem pontosított utat, ám célszerű ha nem csak ezt a vonalat követi, hanem más - egymással is és ezzel is összeegyeztethető - utakat is kijelöl önmaga számára, mesterek vezetésével vagy haladottabbak útmutatásával összekötve.   Azt, ami a megvalósítással közvetlenül összefügg - csak analógiákkal lehet érzékeltetni. Maga az »út«, a »cél«, az »elérendő« és még sok más - mind csak hasonlat, adekvát hasonlat, de hasonlat. Olykor - valamilyen szempontból - ezeket fel lehet, néha fel is kell adni. Bizonyos tekintetben nincs is út, bizonyos tekintetben nincs cél sem, és nincs mit megvalósítani, vagy a cél máris jelen van, az út eleve végig járt út. Ezek mind érvényes kijelentések - ahogyan az ezektől eltérőek is azok. Mindazonáltal egy benső és feltárandó rendet követve hangzik el, rögzíttetik írásba az egyik vagy éppen a másik. Egy Acarya vagy egy Guru néha eltér mások szóhasználatától, sőt olykor még önnön megszokott szóhasználatától is. A tanítvány vagy leendő tanítvány soha ne ragaszkodjék mereven valamely szóhasználathoz, de tisztelettel viseltessék mindegyik iránt.   Bhagaván Srí Ramana Maharsi inadekvát tisztelete igen nehéz, de sajnos még ez sem lehetetlen. Minden »követés« elhibázottá válhat, még a Maharsi követése is. A Maharsi kizárólagos követése súlyosan hibás, és nem is felel meg a Maharsi szellemi intencióinak. Remélhető, hogy Bhagaván Srí Ramana Maharsinak, ennek a hatalmas szellemnek a magyarul megjelent és megjelenő útmutató tanításai a spirituális-metafizikai világosság fokozódásának kiemelt fontosságú-jelentőségű mérföldkövei lesznek és maradnak mindenki számára.     BHAGAVÁN SRÍ RAMANA MAHARSI ÉLETÉNEK FONTOSABB ESEMÉNYEI   1879 A dél-indiai Madurai közelében, Tiruculiban, december 30-án, hajnali 1 órakor egy bráhmana család második gyermekeként megszületik Vénkataraman, a későbbi Ramana Maharsi.   1892 Édesapja halálát követően ő és idősebb bátyja Maduraiba, rokonai házába költözik, s előbb az ottani skót középiskolában, majd az amerikai missziós gimnáziumban folytatja tanulmányait.   1896 Július közepén egyfajta spontán - és minden fizikai indítéktól független - haláltapasztalaton megy keresztül, amely Önmaga maradéktalan megvalósítását eredményezi. E pillanattól fogva soha el nem halványuló Ön-tudattal rendelkezik.   1896 Augusztus 29-én édesanyja és rokonai tudta nélkül elhagyja Madurait, és zsebében három rúpiával elindul a Tiruvannamalai melletti Arunacala szent hegye felé.   1896 Szeptember 1-én megérkezik Tiruvannamalaiba, ruhájáról és maradék pénzéről lemond, és az ottani templom különböző pontjain szinte minden idejét samádhiba mélyedve tölti.   1898 Májusban rokonai rátalálnak, és madurai nagybátyja felkeresi, hogy hazavigye.   1898 Decemberben édesanyja is felkeresi, hogy hazavigye, de az ő kísérlete is kudarcba fullad.   1899 Februárban Arunacala hegyére költözik, és a hegy különféle barlangjaiban - többnyire a Virúpáksa-barlangban, nyáron pedig a Mangóliget-barlangban - lakik.   1900-1902 Egyik első tanítványa, Gambiram Sesayya kérdéseire adott írásbeli válaszaiból megszületik első műve, a Vicára Sangraham (Ön-kutatás), mely azonban csak évekkel később kerül kiadásra.   1902 Sivaprakásam Pillai kérdéseire válaszolva megszületik második műve, az ugyancsak később publikált Nán Jár? (Ki vagyok én?).   1905 A környéken kitört pestisjárvány következtében a város elnéptelenedik, Maharsi pedig leköltözik a hegy lábánál lévő Pacaiamman-szentélybe.   1907 Felkeresi Kávyakantha Ganapati Muni, aki ezt követően talán legkiválóbb tanítványává válik. Ő az, aki az addig csak »Bráhmana Svámi«-nak nevezett bölcsnek a »Bhagaván Srí Ramana Maharsi« nevet adja.   1908 Tamil prózára fordítja Sankarácárya Vivekacúdámani ésDrgdrsyaviveka című műveit.   1911 Novemberben felkeresi legelső nyugati tanítványa, Frank H. Humphreys.   1912 Második haláltapasztalata.   1915 Himnuszok Arunácalához.   1916 Átköltözik az egyik tanítványa által létrehozott Skandasramba.   1917 Édesanyja odaköltözik hozzá a Skandasramba. Ganapati Muni megírja a Srí Ramana Gítát, Maharsi tanításának szanszkrit nyelvű verses összefoglalását.   1922 Édesanyja meghal. December közepén átteszi székhelyét a hegy lábánál lévő Ramanasramamba.   1927 Megírja az Upadesa Sáram (Az útmutatások lényege)bölcseleti költemény tamil, telugu, malajálam és szanszkrit változatait.   1928 Összeállítja az Ulladu Nárpadu (Sad-Vidyá, vagy másképpenNegyven vers a Valóságról) című költeményét, amely a későbbiek folyamán a legtöbbet kommentált művévé válik.   1933 Két rövidebb ágamát tamilra fordít.   1939 Az édesanyja sírja fölötti Mathrubhútesvara-templom alapkőletétele.   1940 Kiválasztja a Bhagavad Gítá negyvenkét legfontosabb versét, majd telugura és tamilra fordítja azokat.   1946 Szeptember elsején Maharsi Arunacalára érkezésének ötvenedik évfordulója alkalmából az asramban ünnepséget tartanak.   1947 Megírja az Ekátma Pancakam (Öt vers az Önvalóról) című költeményét.   1948 Tamilra fordítja Sankarácárya Átmabodháját.   1949 A Mathrubhútesvara-templom felszentelése.   1950 Április tizennegyedikén, este 8 óra 47 perckor Ramana Maharsimahánirvánája (parinirvánája). Pontosan e pillanatban dél felől északi irányba tartva egy lassan mozgó, fényes üstökös jelenik meg az égbolton, majd Arunácala csúcsa mögött eltűnik."  

Hála Istennek a Ceremóniamester -ed még mindig  a papír formátumú olvasnivalót részesíti előnyben. A többezer kötetes könyvtáram is folyamatosan gyarapodig. Ilyen old-school fazon vagyok. Bevallom imádok olvasni. Legyen az ponyva, regény, vers vagy komoly szellemi, tradicionális mű. Agytorna. Szókincs gyarapítás. Látásmód tágítás. Személyíség fejlesztés. Szórakozás. Ébren-álmodás, stb. De ahogy már többször is említettem óriási gond van a világban. Magyarországon a felnőtt lakosság fele évi 1db könyvet sem olvas el. Szomorú. Az alábbi cikket olvasva több mindenre választ is kaphatunk...

Ha a könyvet olvasók táborához tartozol akkor már igencsak a kisebbség, "a nem divatosak" kevesek egyike vagy. Megnyugodhatsz, hiszen a Ceremóniamester -ed is ezek közé tartozik. :) Hála Istennek nekem sokat jelentenek a könyveim, s a kis könyvtáramban 5000 kötetnél több kötet türelmesen várakozik ismétlődő figyelmemre. Tudtad, hogy a felnőtt lakosság fele évi egy könyvet sem olvas el vagy hogy az egyetemről kikerültek 60% funkcionális analfabéta!?? Rémisztő nem!!??? Mindez még fokozódni fog a társadalom további degenerálódásával... Könyvnagykeres ismerőseim már 6-8 éve jelezték, hogy leginkább a képekkel ilusztrált könyvek - sic! nem mesekönyvek!- az eladhatóak. Ha ma körülnézel a telefonos alkalmazások közt, akkor láthatod, hogy mindez még intenzívebben csak a képeket megjelenító progik (instagram, pinterest, stb) irányába tolódik el.

    ... a Ceremóniamester -t nem riasztja el, hogy megint valószínűsíthetően nem egy felkapott programot ajánl , de hátha valaki az intellektuális időtöltéseket részesíti előnyben.... : Alighieri Dante Isteni Színjáték (La Divina Commedia) előadás a zsámbéki templom mellett, attól kb. 3 kilométerrel odébb és úgy jó száz méterrel magasabban fekvő Zsámbéki Színházi Bázison, a "Pulcinella-hangár"-ban kerül megrendezésre. .     

A ceremóniamester gyerekkorától kezdve rengeteget olvas. Valószínüleg ezért sem értékelem úgy a filmet, mint művészetet. Jobban megrendezem, koreografálom, helyszinelem, eljátszatom stb, stb a saját fejemben lévő karaktereimmel, mint amit a vásznonon meg lehet jeleníteni (persze azért akad egy-két csoda is : Solaris, Parfüm stb). A lényeg hogy OLVASS, OLVASS és OLVASS!!!! :)  

Tudom nem divat olvasni -csak a ceremóniamester íly ódivatú :) -, könyvtárba járni meg végképp, de mint remekműveket, művészeti alkotásokat ezeket a könyvtárakat -legalább képek formájában- látnod kell! Persze, ha megteheted nézd meg őket élőben is, jó kis turista program és nincs finomabb aroma, mint az ember kvintesszenciája, a tudás évszázados, nyomtatásba zárt formájának illata! :) Van amelyik földrajzilag egész közel van hozzánk! Jó kis tavaszi program - a ceremóniamester -ed szerint!  

  A Vének háborúja trilógia vitathatatlan világsikere után John Scalzi – ígéretét szerencsére megszegve – nem tudta otthagyni az általa teremtett univerzumot, és visszatért, hogy megírja a harmadik rész, Az utolsó gyarmat parallel-regényét, a Zoë történetét. A könyv tehát a sorozat negyedik része, de az előzmények ismerete nélkül, önmagában is olvasható, érthető.       A regényben kétezer embert választ ki az emberi világokat magába tömörítő Gyarmati Szövetség, hogy az ellenük (is) szövetkező, négyszáz idegen fajt szövetségbe tömörítő Konklávé direktívájával önként szembeszállva, egy új bolygót – a Roanoke-ot – foglalja el az emberiség számára. A kolonizáló csapatok élére John Perry és Jane Sagan kerül, akik családostól el is indulnak a megjelölt planétára, hogy aztán hamarosan egy véres bolygóközi háború kellős közepén találják magukat. Pár mondatban ennyi lenne Az utolsó gyarmat története… de akkor miért ezt írtam ide, kérdezhetitek. Az utolsó gyarmatban John Perry – a Gyarmati Véderő ex-őrnagya –, és felesége Jane Sagan, a Különleges Erők ex-hadnagya szemszögéből olvashattuk el, hogyan is folyik egy új emberkolónia-mag felállítása az emberiség felé alapvetően ellenséges érzülettel viseltető univerzumban. A mostani részben – a könyvsorozat eddigi eszméjétől elsőre szokatlan, eltérő módon – egy intelligens, humoros tini lány, Zoë szemén keresztül követhetjük végig az előző rész eseményeit. Zoë, aki a főszereplők fogadott gyermeke, az előző könyvekből már ismerős mellékszereplőből címszereplővé válik. Zoë, akaratán kívül, de biológiai apja révén, az obin nevezetű földönkívüli faj „istennője”, bálványa lett, baráti köre természetesen jórészt mégis a hozzá hasonló korú fiatalokból áll. Ezek a tinédzserek fiatalos látásmódot, gondolatokat, témákat – úgy tűnik, most is elmaradhatatlan a párkapcsolatok boncolgatása, a szórakozás és az identitáskeresés kérdése – hoznak a történetbe, amiket a még a YA könyveket olvasók is örömmel üdvözölnek majd. Kérdés, hogy vajon az idősebb (jobban mondva az eddigi részek katonai szellemiségét kedvelő) Scalzi rajongók mennyire üdvözölhetik majd ezeket a változásokat? Nos, nekik sem kell rettegniük, Scalzi remek stílusa ezúttal is megmaradt, és a könnyedebb témák mellett Az utolsó gyarmatban megismert komolyabb, durvább események ebben a részben is megtörténnek. Scalzi ereje az általa teremtett komplex univerzumon kívül a karakterek és a párbeszédek megformálásában van. Nem számít, hogy génmódosított katona, ifjú leány (hasznos volt a gondos női előolvasók segítsége, így Zoë szerencsére nem idegesítő, hanem igencsak kedvelhető figurává vált) vagy egy földön kívüli – félig pók, félig zsiráf – obin, egyszerű földműves vagy politikus, beszédüket egyaránt élvezetes olvasni, gondolkodásmódjuk ugyan annyira világos, hihető. Ebből a szempontból sok más szerző bizony órákat vehetne tőle. Emellett könyvei izgalmasak és váratlan fordulatokban gazdagok, ami a Zoë történetére is igaz, még úgy is – és ez nagy dolog –, hogy a régi olvasók elvileg ugye már tudják, mi is fog következni, kivel mi fog történni. A könyvéből áradó szarkasztikus, ki-kibeszélő humora már csak hab a tortán. Az egymással azonos időben játszódó, de az eseményeket más nézőpontból vizsgáló regény, a párhuzamos regény nem Scalzi találmánya. A háborúsabb tematikájú sci-fi történeteknél maradva Orson Scott Card is megírta világsikert aratott könyvének, a Végjátéknak az ellenpólusát, a szintén kitűnő Ender árnyékát, de az irodalomtörténetben egyéb példákat is találhatunk. Kicsit rosszmájú és szerencsére megalapozatlan az a feltételezés is, hogy a hasonló könyvek csak egy újabb rókabőr lenyúzására tett kísérletek lennének. A két regény, még ha minőségileg hasonlóan jó színvonalúra is sikerül – mint akár Orson Scott Card akár John Scalzi próbálkozásai – alapvetően más élményt kínál, elolvasásuk abszolút megéri. írta : Hipszki László   fantazmo   profundus librum

  Regényei közül a kedvencemet, "Az aranytemplom"-ot  elolvashatod a Terebess Ázsia E-Tárban : http://terebess.hu/keletkultinfo/aranytemp.html . Mivel megszerezni szinte lehetetlenség - antikvárius barátom is éveken át kutatta, hogy a polcomra kerülhessen - ezért ajánlom, hogy legalább itt olvasd el!  

Negyvenhárom éve, a mai napon 1970 nov 25-én, Yukio Mishima, a háromszor is irodalmi Nobel-díjra jelölt,  japán legnagyobb modern írója seppuku-t követett el (rituális öngyilkosság, vagy más néven harakiri). Az Esquire magazin szerint ő az egyike a "Legnagyobb 100 ember a világon" listán. Misima Jukio (三島 由紀夫, Hepburn-átírással: Mishima Yukio) (Tokió, 1925. január 14. – Tokió, 1970. november 25.), valódi nevén Hiraoka Kimitake, japán próza- és drámaíró, költő. Kiskorában a nagymamája nevelte igen szigorúan, majd később az apja -csak 12 éves korában került vissza a családjához- katonás fegyelemben. A Gakusúin elit iskolába járt, és korán érdeklődni kezdett az irodalom iránt, az iskolai irodalmi kör vezető tagjai közé került. Első novelláját, a Hanazakari no mori -t az iskolaújságban publikálta. A második világháborúban nem vett részt, kapott ugyan behívót, de mivel éppen beteg volt és tüdőbajosnak tetette magát, nem kellett bevonulnia. 1947-ben szerzett diplomát a Tokiói Egyetemen. Kavatbata Jaszunarit személyesen is ismerte, egyik elbeszélését („Tabako” vagyis „A cigaretta”) pedig pont az ő ajánlására közölte le a Ningen folyóirat. Kavabatáról, akit nagyon kedvelt, esszéket is publikált. Több európai nyelvre is lefordították műveit, így nemzetközileg is nagy sikereket ért el. 1952-ben Görögországba utazott, ennek a látogatásnak nyomait viseli a Sioszai (Hullámok sűrűjében) című regénye, amely a görög mitológiából, Daphnisz és Khloé legendájából merít. Komolyan foglalkozott a harcművészetekkel, a busido-val, a harcos útjával. Kevesen tudják, hogy Mishima Yukio 1958-ban, 33 éves korában kezdett kendózni (a kard útja; a kardtechnikák gyakorlása a test és a szellem együttes fejlesztésére), 10 évvel később, 1968-ban 5. dan-ra vizsgázott. 1967-ben iaido (a kard kivonásnak és ezzel egyidejű vágásnak művészete; különféle váratlan helyzetekben való találkozás az ellenféllel s ennek szellemi úttá való formálása, "saya no uchi"-nak is hívták, ami legyõzhetetlent jelent) 1.dan-ra vizsgázott. 1970. áprilisában részt vett az 1. Kendo Világbajnokságon Tokyo-ban.     A II. VH. utáni Japán, a tradicionális értelembe vett értékrend, a szellemi élet hanyatlása, negativ átformálódása, az amerikai multikulturális, fogyasztói társadalom térhódítása egyre jobban zavarta Misimát. Mindezek ellenpólusaként, 1968-ban létre hozta a Tatenokait, azaz a Pajzs Társaságát, amely egy félkatonai, nacionalista, egyetemi diákokból álló, nyolcvanfős csoportosulás. 1970. november 25-én elérkezett a végkifejlet. Misima magánhadserege négy katonájával túszul ejtette a Dzsieitai (Japán Fegyveres Erők) legmagasabb rangú tábornokát, majd átadta követeléseit az elöljáróknak és az épület erkélyéről beszédet intézett a helyőrség összeparancsolt katonáinak, hogy csak a hadsereg képviselheti a hagyományos japán értékeket, szellemiséget, a császárnak vissza kell adni az abszolút hatalmat, helyre kell állítani a tradíció és szellem világát. Mivel kísérlete sikertelennek bizonyult és csak értetlenségre, zárt fülekre talált így legközelebbi tanítványával együtt szeppukut (rituális hasfelmetszés, pontatlanul nevezve harakiri) követett el, hogy becsületét (szamuráj értékrend szerit) megőrizze. Tette sokakat megdöbbentett, holott műveiben számos jel utalt már a végkifejletre. A halálra is tudatosan készült, hiszen ennek egyik „főpróbája” volt egyik kései novellája, a Hazafiság, amelyet meg is filmesített. A főszerepet természetesen ő maga játszotta: egy hadnagy, aki becsületét szeppukuval tisztázza. Halála óta jelennek meg írások rituális tettével kapcsolatban, egy részük próbálja bemocskolni személyét, de az értő olvasót nem lehet félrevezetni. Valójában mi lehetett Japán egyik legsikeresebb írójának tette mögött!? Természetesen a kivitelezés módjában megnyilatkozik mindaz ami a régi, tradicionális japán szellemet jellemzi. A szamuráj hagyomány, a busidó, a zen, a sintó. A világban oly ritkán megnyilatkozó becsület tiszta esszenciája. A felelősség. Az élni vágyás feladása, feláldozása egy magasabb cél érdekében. Minderre az emberiség történetében megannyi példa volt, legyen az akár az uphanishadokban vagy akár görög, spártai, stb kultúrkörben vagy analóg mindez a 47 rónin történetével is. Egy szóval jellemezhető, s ez a HŐS.   Két nappal a seppuku-ja előtt írt egy tradicionális tankát :   Storm winds at night blow The message that to fall before The world and before men By whom falling is dreaded Is the mark of a flower.   40 regényt, 18 színdarabot, 20 kötetnyi elbeszélést, legalább 20 kötetnyi esszét, egy librettót és egy filmet írt. Háromszor is jelölték Nobel-díjra, de végül nem kapta meg. Legfontosabb prózai művei : • Egy maszk vallomása (Kamen no kokuhaku, 1948) • Kindzsiki („Tiltott színek”, 1953) • Hullámok sűrűjében (Sioszai, 1954) • Az Aranytemplom (Kinkakudzsi, 1956) • Utage no ato („Bankett után”, 1960) • Véres naplemente (Gogo no eikó, 1963) • Hódzsó no umi („A termékenység tengere”): 1. Haru no juki („Tavaszi hó”, 1968), 2. Honba („Elszabadult lovak”, 1969), 3. Akacuki no tera („A hajnal temploma”, 1970), 4. Tennin goszui („Az angyal romlása”, 1970) 2013.  

  "Alfred Bester - Tigris! Tigris!   Alfred Bester - The Stars My Destination (aka Tiger! Tiger!)  Eredeti megjelenés: 1956 Magyar kiadás: Móra, 1990; Delta Vision, 2012 Műfaj: sci-fi, klasszikus Hossz: 298 oldal Fordította: Nemes István Vásárlás: BOOKER    Tartalom: Ez egy aranykor volt, a kalandozások, az intenzív élet és a durva agónia korszaka. Vagyon és tolvajlás, fosztogatás és erőszak, kultúra és bűn korszaka. A szertelenség kora volt, a különcök elbűvölő évszázada… A dzsauntolás – helyváltoztatás, pusztán az elme erejével – alapjaiban rendítette meg és fenekestül felforgatta a társadalmat. A Naprendszer kettészakadt; a Belső Bolygók és a Külső Holdak közötti gazdasági feszültség véres, kíméletlen háborúvá eszkalálódott, minden készen állt arra, hogy az emberiség elpusztítsa önmagát. Gulliver Foyle, harmadosztályú segédgépész százhetven napon át sodródott az űrben egy kilőtt teherhajó roncsán. Egy tudatlan barom, aki megadóan várja a halált. Ám egy napon feltűnik egy hajó, egy testvérhajó, mely megmenthetné, de sorsára hagyja… Foyle bekattan, és a közönyös átlagember nem létezik többé. Szörnyetegek, különcök és hóbortosok kora ez… és ebben a forrongó huszonötödik században veszi kezdetét Gully Foyle ádáz bosszújának története.     Minden idők egyik legjobb science fiction regénye! " - és természetesen igazi ceremóniamester kedvenc! 10/10 pont

  Most az Agave webshopjában 35% kedvezménnyel előrendelheted a befejező részt! Ha meg még nem olvastad akkor itt az ideje , hogy nekiess !! :) Az előző részekkel együtt meg különleges csomagár! Ne hagyd ki mert extra a könyvciklus. Bejegyzéseket még találhatsz itt a blogomon , mert egyértelműen CEREMÓNIAMESTER KEDVENC!!!!!   http://www.agavebolt.com/831-endymion-felemelkedese.html    

  Szeretsz olvasni!?? Akkor a társadalom igen vékonyka rétegéhez tartozol Te is- sajnos! Rémületkeltő a statisztika : a népesség fele még évi egy könyvet sem olvas el! :( Az én világomban elengedhetetlen az olvasás. Több könyvet is olvasok egyszerre 70% metafizikai írásokból áll, a maradék meg megoszlik a ponyvák és a szépirodalom között.  A sci-fi-t gyerekkorom óta imádom. Non nem az egyszerű krimit, ami az űrbe lett telepítve, hanem az elgondolkodtató történeteket. Amik még hetek múlva is kattognak a fejemben. Így Philip K. Dick, Stanislaw Lem, Dan Simmons, Arthur C. Clarke , Robert A. Heinlein, Clifford D. Simak, Roger Zelazny, Fred Hoyle és még sokan mások a teljesség igénye nélkül.       Véletlenül bukkantam rá egy hiánypótló blogra http://profunduslibrum.blogspot.hu/ ami a fantasztikus irodalommal foglalkozik (azóta elindult egy másik fantasztikus témájú online magazin, a Fantasmo is http://fantazmo.hu/  , ahol a fent említett szerzőtől is olvashatunk írásokat ). Összeszedett, jól átlátható oldalról van szó. Szuper ajánlókkal, aktuális megjelenésekkel és még filmekről is olvashatunk. Számomra külön plussz pontot érdemel a várható őszi könyvmegjelenések összefoglalása  http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/09/oszi-konyveso.html , mert így pontosan tudom melyik kiadvány megjelenését -s nem az új iPhone-t :P - várjam remegve az izgalomtól! Köszönet érte és mindenkinek ajánlom!    

  Az egyik kedvenc könyvkiadóm, az Agave bejelentette, hogy Dan Simmons letehetetlen Hyperion Cantosának, Az Endymion felemelkedése című záró része október 31-én jelenik meg. Végre!!!! Nagyon vártam már! Az eddigiek Nekem 10/10 pont. igazi Ceremóniamester kedvenc! Kötelező olvasmány az összes Philip K. Dick -kel együtt!!! Köszönjük a kiadónak és a fordítónak egyaránt!!!!!      Így nyilatkoznak : "2010-ben egy merész terv volt csupán kiadni Dan Simmons Hyperionját, ami aztán a vártnál sokkal nagyobb sikert aratott, és szerencsére ezt megismételték a folytatások is. Jó látni, hogy a klasszikus sci-fiket a mai napig lelkesen faljátok, hiszen ennek köszönhetően fejezhetjük be Simmonsnak ezt a nagyszerű sorozatát.   Elérkezett a végső leszámolás napja. Az egyház meghirdeti a mindent eldöntő, népirtással fenyegető keresztes hadjáratot, amely végérvényesen rabszolgasorba döntheti az emberiséget. A világ túlfelén közben felnő egy új messiás, aki a rejtélyes Idegenek szárnyai alatt szokatlan képességekre tesz szert. A messiás neve: Aenea.   Aeneának azonban segítségre van szüksége ahhoz, hogy elterjessze megdöbbentő üzenetét tanítványai egyre népesebb táborában. Útra kel hát védelmezőjével, az egykori pásztorral és elítélt gyilkossal, Raul Endymionnal, hogy teljesítsenek egy utolsó, minden képzeletet felülmúló küldetést, és megfejtsék az egész világegyetem rejtett jelentését. Régi és új ellenségek veszik üldözőbe őket, miközben nyomukban jár a titokzatos Shrike is - szörnyeteg, angyal, gyilkológép -, aki végre leránthatja a leplet származásáról és rendeltetéséről. A Hyperionon pedig, ahol a világrengető kaland a kezdetét vette, minden titokra fény derül: az apokaliptikus igazság feltárja az élet értelmét, és mindörökre meghatározza a galaxist lakó emberiség sorsát.   A nagyszabású tetralógia váratlan fordulatokban bővelkedő, befejező kötete felejthetetlen pontot tesz az évszázadokon átívelő űropera végére." Azt kell mondanom sajnos :(    Persze a mű a fentieknél sokkal összetettebb és mélyebb.Csak a felületes olvasó számára egy fordulatos, nagyszabású űropera. Zseniálisan -mint a nagy művekben - több réteggel, dimenzióval találkozhatunk. A történetet mélyen fellelhetőek az irodalmi párhuzamok, allúziók, rengeteg konkrét utalás és idézet. Több kedvenc költőm is felbukkan , így (a főhős egyik aspektusa) John Keats költőóriás, valamint Yeats versei (amiket Simmons gyakran jelzés nélkül illeszt be, vagy épp saját szereplőjének tulajdonít), de Shakespeare-től Ezra Poundig (a másik óriás akiért meghalok :)) és még sokan is fellelhetők a könyv sorai közt. S Simmons mindezt megfejeli azzal, hogy a regény formája is egy utalás, mivel Chaucer híres novellafüzére, a Canterbury mesék szerkezetére épül.   Szóval lenyűgöző!!!!!! 10/10 pont. Egyértelműen Ceremóniamester kedvenc!   http://www.agavekonyvek.hu/  

  "Ugyanakkor, tizennyolc éves lehettem, különös dolog jutott eszembe. Miért szakítja le az ember a virágot és miért díszíti fel magát vele? Mi az a rejtélyes kényszer, hogy márciusban a patak mellé hóvirágot szedni mentünk, májusban gyöngyvirágot az erdőbe, júniusban pipacsot és búzavirágot a szántóföldek közé? Miért örülnek a leányok, ha virágot adok nekik? Miért vannak otthon vázák a szobában, s miért van bennük tavasszal orgona, ősszel krizantém? Eddig jutottam. Akkor elhatároztam, hogy gondolkozni fogok rajta, s csak akkor nyugszom, ha a titok nyitját megtalálom. Meg fogom írni a virágszedés lélektanát. Akkor persze még sejtelmem sem volt a lélektanról, csak azt értettem, hogy a virágot a lélek szedi. Miért? Ma sem tudom. Nyilván valami rokonság van közöttük. Minél inkább lélek valaki, annál inkább virág. A nő. Különösen a leány. A gyermek. Főként a kisbaba. Női nevek: Ibolya, Rózsa, Viola, Piroska, de férfivirág is van: Nárcisz." …. "Egészen természetes, hogy az ember a virágot letépi, koszorút fon belőle, gomblyukába vagy kalapja mellé tűzi. Miért? Nem tudom. Az ilyen egészen egyszerű tényben, hogy az ember virágot tép, van a legtöbb titok. Gyermekek gondtalanul szakítják, leányok bolondulnak érte, kirándulók nagy csokrokat szednek, a kertekből bokrétákat vágnak, s mindez így a lehető legnagyobb rendben van és így kell lennie. A virág is élőlény, s a virágszedés ölés. De szabad. Senki sem állja meg, hogy ne szedjen ibolyát az erdő szélén áprilisban. Olyan misztérium ez, amely előtt tehetetlenül állok, és értetlen csodálkozással nézem. Könyvemben, amit szabadban olvasok, mindig virág van. Délen szívesen szakítom le a mirtuszt, a rozmaringot, a kicsiny lila sóvirágot, vagy a fügefalevelet, a repkényt. Idehaza csaknem minden virágot, ami elém akad és kedvem van letépni. Régebben herbáriumom is volt, de elhagytam, mert ez inkább csak múzeum. Jegyzetfüzetemben most is állandóan hordok magammal néhány szál levendulát. A múlt ősszel szedtem, néha előveszem, eldörzsölöm, és illatával nem tudok betelni." …   Az előbbihez még egyszer visszatérve, az ember most már jobban érti, hogy a menyasszony, akinek a férfi virágot hoz, miért jelenti a nászt, a nyílt létet, ahol a férfi nővé lesz, a nő férfivá, s így nem áll meg a határnál, amelyet a természet szabott, olyan kerek, körszerű, mint a világ, mint a nap, mint a koszorú, együtt van élet és halál, férfi és nő, ahogy a szerelemben együtt van az öröklét: a születés, az élet, a meghalás, és újjászületés. A virág az egyetlen jel, ami ezt a nyílt létet jelenti és jelentheti, s amikor a nő a virágot elfogadja, a neki bemutatott áldozatra a kezét kinyújtja, így szól: Nyíljunk ki egymás felé és kössünk össze minden létet egymásban."    

A ceremóniamester (-ed) sokat utazgat a nagyvilágban, de leginkább Ázsiába, mert a vonzalmam végeláthatatlan kelet irányába. Igazából minden keresetem erre költöm. Az egyik legcsodálatosabb időtöltés és az "építő jellege" sem elhanyagolható. Egyszerű körülmények között szoktam csatangolni...... folyt-

  Balassi Intézet (1016 Budapest, I. kerület, Somlói út 51. ) június 22. (szombat) 18:00   18:00 Időtlen derengés - kiállítás-megnyitó 19:00 A teljesség felé - zenés irodalmi est   A Balassi Intézet Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából az író-költő-műfordító spiritualitására és a kínai kultúra iránt érzett nagyfokú tiszteletére kívánja ráirányítani a figyelmet a Múzeumok Éjszakáján. Időtlen derengés címmel nyílik kiállítás Xi Xinmin kortárs kínai festőművész alkotásaiból 18 órakor, melyet Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Xiao Qian, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete nyit meg ünnepélyes keretek között. Ezt követően 19 órai kezdettel Weöres Sándor A teljesség felé című írásának zenei adaptációját adják elő a magyar zenei élet kiemelkedő művészei a Balassi Intézetben.   Weöres Sándor életében rendkívül fontos szerepet játszott a keleti kultúrák iránti érdeklődés, az ebben való elmélyülés, a spiritualitás. Műfordításai nemcsak művészi szépségük miatt nevezetesek, hanem mert e művek szellemiségét talán minden más műfordításnál hitelesebben sugározzák rendkívüli beleélő készségének és nyelvi hajlékonyságának köszönhetően. A Balassi Intézet Weöres Sándor születésének 100. évfordulója alkalmából az író-költő-műfordító eme különleges érzékenységére, spiritualitására és a kínai kultúra iránt érzett nagyfokú tiszteletére kívánja ráirányítani a figyelmet a Múzeumok Éjszakáján. A (kortárs) keleti kultúra képi, vizuális világának megidézésével és Weöres A teljesség felé című metafizikai művének zenei adaptációjával válik teljessé az est programja, ahol ily módon a vers, a zene, a ritmus, a kép, a múlt és jelen találkozásában indulunk útra a végtelen és a teljesség felé.   Az est programja két részből épül fel. Időtlen derengés címmel nyílik kiállítás Xi Xinmin festőművész monumentális alkotásaiból rendezett. A művész a kortárs kínai festészet egyik kiválósága, a világ számos pontján fellelhetőek képei, Magyarországon azonban most először lesznek láthatók képei. Mind a témákat - orchideák, tájképek, naplementék stb. -, mind a technikát tekintve képei egyszerre közvetítik a több ezer éves kínai hagyományt és a modernitást. Festményei megjelenítik a keleti filozófia tradicionális értékeit. A kiállítás ünnepélyes megnyitóján Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Xiao Qian, a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete mond beszédet, illetve Weöres Sándor kínai műfordításaiból hallgathatnak meg részleteket a látogatók.   Weöres Sándor 32 évesen adta ki A teljesség felé című metafizikai kötetét, amit Hamvas Bélának ajánlott.A nyolcvanas évek elején komponált rá először zenét az akkor harmincas éveiben járó Gryllus Dániel, de a lemez kiadása 1988-ig váratott magára, a zeneszerző végül a költő 75. születésnapjára kezébe adhatta feldolgozását. A művet előadták színpadon is, ennek dramaturgját Kőváry Katalin rendező, a zeneszerző felesége állította össze. Apja hatvanadik születésnapjára a szintén zenei pályára lépett, harmincas éveiben járó Gryllus Samu a jelenlegi zenei elvárásoknak megfelelően újra hangszerelte a művet, ennek előadására több generáció kiválóságait kérték fel. A Weöres-mű részleteit Gryllus Samu vezényletével és Gryllus Dániel közreműködésével a magyar zenei élet kiemelkedő művészei szólaltatja meg a Balassi Intézetben a Múzeumok Éjszakáján.  

  Úgy gondolom botrányos, hogy a mai ember alig olvas könyveket. A statisztika még botrányosabb : a felnőtt lakosság fele évi egy könyvet sem olvas el. Bár én is a számítógépem használom oly sok mindenre, amit a mai életvitel megkíván, de emellett imádom az írott médiumot a kezemben tartani (ahogy a cd-t és bakelitet is).  Pedig annyi jó könyv van. Tudom sok embernek nehéz feladat az olvasás hiszen egyszerre kell elképzelni és meg is jeleníteni a fejünkben így : "szereplőket, helyszíneket válogatni" , "rendezni", "diszletet tervezni", "bevilágítani" azt, stb, stb.  Pedig ez igazi mágikus aktus : színeket, formákat adni a szavaknak.  Ahogy Hamvas Béla kijelölte a legfontosabb "Száz könyv"-et, így én azt bátorkodom ajánlani mindenki számára, hogy ennek mintájára és saját érdeklődésének megfelelően legalább száz könyvvel vegye körül magát, s forgassa azok lapjait örömmel! Ne engedjük meghalni ezt az élvezetet és tudást hordozó médiumot! Mert a könyv maga a csoda!   "E száz mű közül az egyiknek legalább mindig az éjjeliszekrényen kellene lennie, hogy az ember, ha nem is többet, elalvás előtt egyetlen szót elolvasson, és az emberi lét igazi tartalmából legalább valamit az éj sötétségébe világításul magával vigyen." -Hamvas Béla   Az Ünnepi Könyvhetet 1929 óta, Supka Géza eredeti javaslatának szellemében szervezik. Az országos könyvhét időpontja minden esztendő júniusának eleje. A könyvhét 5 napig, csütörtöktől hétfő estig tart. Ez a  84. Ünnepi Könyvhét ( a 12. Gyermekkönyvnapok 2013. június 6 -10. között kerül megrendezésre). Központi helyszíne az V. kerületi Vörösmarty tér, valamint a térbe torkolló utcák térhez közeli része.  Az Ünnepi Könyvhét - nyolc évtizedes hagyományának megfelelően - elsősorban a kortárs magyar irodalom közreadásának ünnepe. Könyvheti mű lehet minden élő magyar szerző első kiadású műve, a klasszikus magyar irodalom új kiadásai. Az idei Ünnepi Könyvhét hivatalos megnyitója a budapesti Vörösmarty téren 2013 június 6-án, 16 órakor lesz. A Tűzoltózenekar koncertje után a könyvhetet a József Attila- és Márai-díjas Háy János nyitja meg. A székesfehérvári megnyitót ugyanezen napon, délelőtt 11 órakor - ugyancsak a Tűzoltózenekar felvonulása után - Csukás István Kossuth-díjas író, valamint Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke nyitja meg. A nyitónap délutánján, 17.30-kor kerül sor a Szép Magyar Könyv 2012 Verseny elismeréseinek, valamint az IBBY Év Gyermekkönyve Díjainak átadására.  

    Ezzel az ajánlóval fejezem ki tiszteletem és jókívánságaim a 70. születésnapja alkalmából dr. László Andrásnak, aki számomra életutamon jelzőbója értékkel bír. Köszönet az útmutatásért, köszönet ,hogy mindez a szellemi tekintély még fellelhető, még hosszú aktivitást és egészséget kívánva!     LÁTHATATLAN REZGÉSEIM TÁNCA MINDEN - A hetvenéves László András köszöntése (Budapest, 2012, Aktémosyné)   László András a rendszerváltozást megelőző évtizedek óta a magyar szellemi élet kiemelkedő személyisége és különleges alakja. Filozófus, teológus, Hamvas Béla után a „tradicionális iskola" hazai megalapítója, akinek magyarországi befolyása René Guénon vagy Julius Evola nemzetközi befolyásához hasonlítható. A jelen kötetben egykori és mai hallgatói, barátai tisztelegnek előtte hetvenedik születésnapja alkalmából. A közreműködők között találhatunk ismert és kevésbé ismert személyiségeket, így például Angelus Silesius összes versének első magyar fordítóját, Padányi Gulyás Gábort, a Tan Kapuja Buddhista Egyház vezetőjét, Mireisz Lászlót, a festőművész Kondor Attilát, a táncművész Barkóczi Beátát, az ismert szerzőt, Buji Ferencet, a fizikus Vukics Andrást, Érpatak polgármesterét, Orosz Mihály Zoltánt, a Kvintesszencia Kiadó vezetőjét, Baranyi Tibor Imrét, és sokan másokat. Szám szerint huszonnégy szerzőt, négy fordítót és három képzőművészt. A tisztelgő tanulmányok tematikája széles spektrumon mozog: az ismeretelmélettől a történelemtudományi módszertanon át az asztrológiáig, a szubjektivista bölcselettől a művészetfilozófián át a buddhizmus és a hinduizmus egyetemes érvényű igazságaiig és részletkérdéseiig. Az összeállítást kiadatlan művek, bibliográfia és dokumentumok próbálják teljessé tenni.   Részlet Horváth Róbert Előszavából: „László András vallásbölcseleti vonatkozású  munkássága vallásfenomeológiai és vallás-nyelvfilozófiai tekintetben mindig - és egyre fokozódóbban - a legmagasabb rendű jelenségekre, a legalapvetőbb szövegrészletekre, valamint a több szempontból is legfontosabbnak tekinthető filozófiai kérdésekre irányult. Így például hit és tudás; beavatás; természet és természetfeletti relációja; ciklustan; kozmosz és kozmoszfeletti; tanítvány és mester viszonya; térszemlélet; a játék metafizikája; János evangéliuma; Daodejing; a hindúmahāvākyák; objektum és szubjektum relációja; a tudat kitüntetettsége; és így tovább voltak fontosnak tartott jelenségei, szövegei, témái. [...]   Formai és tartalmi tekintetben a jelen kötet egy tudományos Festschrift és egy személyes jellegű tiszteletadásokat tartalmazó kötet sajátosságait ötvözi, súllyal az előbbin. Úgy véljük, e kettőség jól mutatja László András szellemtörténeti státuszát. [...] Két-három kivétellel valamennyi itt közölt írás témája az »ő tematikuma«, és valamennyi esetében legalább részben ő inspirálta a szerzőket, hogy témáik felé forduljanak. [...] A kötetben úgyszintén helyet kaptak fordítások, főként abból a megfontolásból, hogy több szerző magyarországi kiadását ő kezdeményezte és inspirálta [...]."   MEGRENDELHETŐ: Közvetlenül a kiadótól: 06-30-990-6030 Illetve a www.tradicio.org oldalon    

    „Minden emberben van egy romolhatatlan csillag, egy szubsztancia, ami arra ítéltetett, hogy a halhatatlanságban kristályosodjék ki. Ez utat mutatva múlhatatlanul ott ragyog az »Önmagam« fényteli közelségében. Az ember az igazsággal, az imával és az erénnyel, és csak ezekkel szabadíthatja ki e csillagot földi akadályoztatottságából." Frithjof Schuon   Megjelent az Ars Naturæ folyóirat újabb száma! A négyszázötven oldalt meghaladó kötet huszonkét szerző huszonhét írását és három különleges idézetgyűjteményt foglal magában. A jelen számban szintén neves magyar és külföldi szerzők tanulmányai, esszéi, előadásai olvashatók. A tartalomjegyzék :   A modern tudomány határai   Harry Oldmeadow TUDOMÁNY, SZCIENTIZMUS ÉS ÖNPUSZTÍTÁS Philip Sherrard A MODERN TUDOMÁNY ÉS AZ EMBER DEHUMANIZÁLÓDÁSA  Murányi Tibor A MOZDULATLAN FÖLDTŐL A NÉMA KOZMOSZIG - A Galilei-ügy tanulságai Roberto Fondi EVOLUCIONISTA ILLÚZIÓK ÉS PALEONTOLÓGIAI VALÓSÁGOK - Visszatérés a kozmoszhoz Rodney Blackhirst EVOLUCIONIZMUS ÉS TRADICIONÁLIS KOZMOLÓGIA Julius Evola EMBER AZ ATOMOK KÖZÖTT Jeszenszky Ferenc AZ ANTIDARWINIZMUS ELŐRE TÖR Baranyi Tibor Imre „HŐHALÁL" VAGY „NAGY RECCS" VAGY VALAMI EGÉSZEN MÁS? - A „világvége" modern elméletei és tradicionális teóriája Vukics András MATERIA MAGICA     Gazdaság és társadalom Rutilio Sermonti HOGYAN VEZETETT AZ EVOLUCIONIZMUS VÁLSÁGHOZ? Lord Northbourne PILLANTÁS A MEZŐGAZDASÁGRA Julius Evola A TARANTULA CSÍPÉSE Othmar Spann A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁGRÓL AZ UNIVERZALIZMUS FÉNYÉBEN Josef Lob A TULAJDON UNIVERZALISZTIKUS SZEMLÉLETE Othmar Spann A KÖZGAZDASÁGTAN SZELLEMÉRŐL   SZEMELVÉNYEK A ROMANTIKUS TÁRSADALOM- ÉS GAZDASÁGSZEMLÉLETBŐL     Pszichológia és pneumatológia Julius Evola A MODERN EMBER NEM ISMERI SAJÁT LELKÉNEK VÁLTOZÁSAIT Hamvas Béla  A PSZICHOLÓGIA ÉRTÉKE ÉS VÁLSÁGA - Válogatott részletek Titus Burckhardt MODERN PSZICHOLÓGIA Buji Ferenc PSYCHOLOGIA CHRISTIANA Rama P. Coomaraswamy PSZICHOLÓGIAI INTEGRÁCIÓ ÉS VALLÁSOS SZEMLÉLETMÓD Rolf Amtmann OTHMAR SPANN PNEUMATOLÓGIÁJA Othmar Spann SZERETET, TUDÁS, EMLÉKEZET - Válogatott részletek a spanni pneumatológiából Ananda Kentish Coomaraswamy AZ INDIAI ÉS TRADICIONÁLIS PSZICHOLÓGIÁRÓL, AVAGY INKÁBB PNEUMATOLÓGIÁRÓL     Környezetfilozófia és környezeti nevelés Horváth Róbert BEVEZETÉS A TUDATÖKOLÓGIÁBA - Egy új ökológiai irányvonal alapjai Rutilio Sermonti TUDOMÁNY ÉS HALADÁS! - Az ember Prométheusznak érzi magát egy falevéllel szemben Kurt Almqvist A DOLGOK KAPUIN ÁT - Tíz meditáció Peter Milward AZ ÖKOLÓGIA METAFIZIKÁJA Horváth Róbert TERMÉSZET ÉS TERMÉSZETFELETTI VISZONYA KÜLÖNBÖZŐ TRADÍCIÓKBAN - Ars naturæ vagy ars metaphysicæ?   TRADICIONÁLIS TERMÉSZETSZEMLÉLET - Idézetgyűjtemény II.   Megrendelhető e-mailben: eletharmonia@gmail.com vagy telefonon: 06-70-314-8411    

A Ceremóniamester -ed egy laza ponyvát ajánl a figyelmedbe komoly témával átszőve Dante pokoli utazásának titkait fedi fel Dan Brown új könyvében, amely májusban jelenik meg Inferno (Pokol) címmel. A könyv főhőse a korábbi Dan Brown-regényekből megismert Robert Langdon lesz, a Harvard szimbólumkutatója, aki A Da Vinci-kód című, világhírűvé vált kötet mellett szerepelt az Angyalok és démonokban, valamint az Elveszett jelképben is.Az új könyv A Da Vinci-kódhoz hasonlóan a nyugati civilizáció egy ikonikus mesterművét állítja a középpontba, a Mona Lisa után Dante Isteni színjátékának Pokolját.Brown weboldalán elárulta, hogy bár már diákként megismerte Dante művét, csak firenzei kutatásai során vált számára nyilvánvalóvá, hogy milyen máig tartó hatása van az elbeszélő költeménynek a modern világra. "Ezzel az új regénnyel lenyűgöző utazásra viszem el az olvasókat mélyen ebbe a misztikus világba, a tájképek kódrendszerébe, szimbolikájába és néhány rejtett ösvényre" - fogalmazott. Az Inferno május 14-én jelenik meg, egy héttel a 2013-as év másik nagy sikerének ígérkező Khaled Hosseini-kötet, az And the Mountains Echoed (És a hegyek visszhangoztak) című könyv előtt.           Forrás:MTI